SZÜLETÉSNAP
2004 augusztus
Egész nap a törzsek előtt ül,
karistolja a kérget, ahogy néz, madár
után küldi a jobb szemét, a balt
odabenn felejti mélyen.
Szaga a lehullott levélé,
több évnyi parkszemétből
kiáll az álla, csontos, azt hiszi,
az a szégyen.
Ajkát nehezen találja
nyelve, foga, mint a só
sajog, húzza a tenger,
cserepesíti a szél, amire gondol,
zörgeti, amire nem mer,
orrát zsebkendő helyett
sokszor tejeszacskóba törli,
kutatja az áporodott szagot,
hátha felköszönti,
ma van a napja vagy tegnap,
mi volt egy éve?
lelassul, rögtön elfelejti,
amit kérne.