SZŰK JÁRDÁN A VÁROSBAN
Van, hogy minden lépésem
más lábnyomát követi
és elmossa a sötét
jeleket a talpam.
Ilyenkor már nincs választás:
az előttem sétáló
feszengő ritmusát követve
akaratlanul válok
fedett ügynökké,
vagy lihegő megszállottá.
A bézs macskaköveken
együtt kerüljük ki
a pocsolyát vagy éppen
ugyanabban a kátyúban
éri hideg elektrosokk
városi bokánkat,
ám ő szívességet tesz,
és nem vesz észre,
mert tapasztalatból tudja,
hogy mögöttem is siet
valaki a szűk járdán,
aki most megelőzne,
de illemből nem fog.