SZORONGVA
Mint sebzett gladiátor, ki
a császár hüvelykjelére vár;
éltet jelez-e, vagy a homokon
éri a megváltó halál,
úgy tekintek a lombokon túlra
a kertben homályló fák közé,
s várok rettenten, szívszorulva
a jelre, hogy minden oké,
hogy a rejtőző Takarító
átnéz-e felettem,
hogy kavargó porszem-létem
észrevehetetlen,
seprőjével pásztázva
átvált-e másik sávba,
s egy ideig még nem szippant fel
az örökkévalóságba.