Handi Péter

SZORONGVA

SZORONGVA

Mint sebzett gladiátor, ki
a császár hüvelykjelére vár;
éltet jelez-e, vagy a homokon
éri a megváltó halál,

úgy tekintek a lombokon túlra
a kertben homályló fák közé,
s várok rettenten, szívszorulva
a jelre, hogy minden oké,

hogy a rejtőző Takarító
átnéz-e felettem,
hogy kavargó porszem-létem
észrevehetetlen,

seprőjével pásztázva
átvált-e másik sávba,
s egy ideig még nem szippant fel
az örökkévalóságba.

kép | shutterstock.com