SZOBORBESZÉD

Mit lábatlankodik itt ez a szó
arrébb mondom el innen
Varázsvesszőből fontam járdát
keskenyet hogy csak alig
haladhatok ha meginognék
két lépést arrébb tántorodnék
ott a sárral szitkokkal telt gödör
süllyednék bokáig vagy felöklelne
hátulról egy bicikli

De a vessző egyszer csak
véget ér s hegyén a suhintás
türelmét vesztve csattan
mit lődörgök itt
most már tényleg
kezdjek valamit ezzel azzal
elém tömöríti a tegnapi
a soron következő percet parancsba adja
válasszak így vagy úgy hát ez az
mintha nem lenne elegem így is

De mi van akkor ha ez a szó
a járda s magam alatt vágom a fát
betűkbe aprítom én ostoba
oda a varázs s nem csak kőutam
nincs az a pillanatragasztó
amely akárcsak egyetlen
léptem életben marasztalná

kép | shutterstock.com