
halálom fenyegetése ellenére
élek mintha élnék
nagy kaland ez
véletlenek kusza szövevénye
szétfolyt árnyékomat az unatkozó
félhomály lefetyeli föl
közömbös tekintet matat majd
a hátráló falakon
könyveim gerincén
idegen szuszakolja magát
erőlködve
a száradó marhabőrként
szorító időbe
aki szerencsétlen
helyettem következik utánam