Szirmai Panni

VÍZTÜKÖR

HÁTTAL – VÁLOGATÁS A FORTEPAN KÉPEIBŐL

VÍZTÜKÖR

Ez a kedvenc képem róluk. Máskor nem szoktak összekapaszkodni, de itt a vízben letisztulnak a gesztusok. A széles hullámok között együtt gyalogolnak az iszapban a túlpart felé. Szinte idilli. Könnyű lenne elképzelni a képről két egymásba fonódó, tisztességben leélt életet. Egyik láncdohányos, másik idegileg labilis. Nem tudták kiegészíteni egymást, de végül csak összecsiszolódtak. Kár azért a megelőző néhány évtizedért. Egyikük sem szerette, ha fényképezik. Bár a hiúság tartást ad, szégyellték megereszkedett testrészeiket, kiüresedett arcvonásaikat. A három gyerek éppúgy meglátszott apámon, mint anyámon, aki kihordta őket. Ünnepekkor összeszedték magukat, elegáns ruhában sosem veszekedtek. Nem jártam jól, ha reggel összefutottam a pizsamában, borostásan ténfergő apámmal, de ebédre kiöltözve, fényes arccal mosolygott belőle a kispolgár. Az évek alatt kikristályosodott a köztük működő dinamika: anyámon is látszott, hogy megbecsüli a tünékeny békét. Eszközeihez mérten tett is érte, hogy megőrizze. De az összes üveget ő sem találta meg. Míg apám leküldte valamelyik gyerekét a trafikba dohányért, pont meg tudta húzni párszor a kínai padlóvázában rejtőző rövidet. Eleinte a cigit is dugdosta, a Jókai összes fölé-mögé tolta be a dobozokat. Később erre már nem volt energiája, füstölt egész nap. A tenyerébe ragadt a gömbölyű üveghamutál. Hamuszagú kezével adott barackot a fejünkre.

Évek múlva karácsonykor a herendi porcelán levesestálból is előkerült egy fél doboz cigi, de akkor már nem élt.

Mára felfejthetetlen, hogy a balatoni nyaralóval ki és mit akart megmenteni. Anyám apámat az ivástól vagy apám a házasságát a széteséstől. A ház alatti borospince biztosan nem segített egyikben sem.

kép | Fortepan / Lissák Tivadar