TE MÉG LÁTOD?
HÁTTAL – VÁLOGATÁS A FORTEPAN KÉPEIBŐL
– Te még látod?
– Még ott van. Lassul.
– Már elégé eltávolodott.
– Azért még igyekszik.
– Szép is az, amikor van miért küzdeni.
– Jó kondiban van. Én nem tudnék ennyit úszni.
– Neked nem is kell.
– Szerinted utoléri?
– Nincs komoly esélye. Túl messze van.
– Mindjárt elmerül… Nem kéne mégis kimentenünk?
– Késő. Már alig kapálózik.
– Nem túl kegyetlen ez így?
– Miért lenne? Beesett, előfordul.
– Rosszkor volt rossz helyen.
– Elég erős a sodrás. Pedig jó úszónak tűnt…
– Már alig látom. Elképzelhető, hogy partot ér valahol?
– Aligha.
– Nem zárhatjuk ki.
– Sosem fogjuk megtudni.
– Szerinted feltűnik valakinek? Mármint a hiánya.
– Nem hiszem, hogy kiderül. Csak én láttam, amikor felszökött a fedélzetre. Jól elbújt, észre se vettem.
– Életrevaló, ilyenek ezek. Jönnek-mennek, észrevétlenül már egy másik kontinensen lopják a napot.
– Azért nem mindegyik.
– Miért, te láttál már jóravaló kóbor kutyát?!