TALÁN KÁLMÁN
Nahát, ez én vagyok! Nem emlékeztem, hogy fényképeztek a szünetben is. Épp csak ledőltem egy kicsit napozni, amikor ott termett ez a fiú. Hogy is hívták? Zoli vagy Laci? Talán Kálmán? Teljesen mindegy, jóképű volt. Azért elég kellemetlen, hogy pont akkor heveredett mellém, amikor már levettem a felsőrészt. A hátamat akartam süttetni, hogy ne látszódjon a pánt. Olyan hirtelen került oda, már késő volt visszavenni. Feküdtem a szúrós fűben gyakorlatilag egy szál bugyiban, és ez a pali meg odajött dumálni. Nem tudom felidézni, miről beszélt, csak hogy mérnökhallgató. De hogy milyen mérnök? Műszaki Egyetem, Budapest. Ez persze imponált, én is szívesen mentem volna egyetemre… Akkor érettségiztem, a koleszban volt egy plakát a szépségversenyről. Mit veszíthetek, gondoltam, megpróbálom. Nem mintha olyan nagy önbizalmam lett volna. Még a téglavörös bikinit is kölcsön kaptam egy osztálytársamtól. Nyugatról kapta persze, volt neki egy rakás. Azt mondta a végén, megtarthatom. De ez csak a verseny után derült ki, nem számítottam rá. Erre a cipőre viszont emlékszem, nagyon kényelmes darab volt, anyukám hordta évekig, aztán végre nekem adta. Nem volt elég elegáns a versenyre, de jobbat nem találtam. A hajammal is mennyit bajlódtam. Eredetileg be akartam sütni. A lellei strandon volt a verseny. Ott, a kabinban készülődtem a fürdőruhás számra, persze a többi lány már készen, csinosan érkezett. Én a reggeli vonattól rohantam, kicsit késett. Besütésről szó sem lehetett, végül valahogy felcsavartam a fejemre, de folyton azon izgultam, hogy leborul a konty, amíg a zsűri előtt billegek. Visszagondolva elképesztő, hogy bele mertem vágni. Az úszás miatt jobb formában voltam, mint a legtöbb lány, de a szépség máshol kezdődik. Ahogy a nagymamám mondogatta, a természet egyensúlyra törekszik. Nem lehet a családban mindenki szép. Nem örökölheti mindenki a legjobb géneket. A húgom volt a szép, én a sportos. Ahol a természet ad, ott máshonnan elvesz. Volt ebben igazság, de meg akartam mutatni, hogy én is érek annyit, mint a húgom. Tizennyolc évesen még elhiszi az ember, hogy van mit mutatnia. És végül megnyertem a versenyt. Balatonlelle szépe. A kirándulásról nem szóltam senkinek a családban, igencsak meglepődtek, hogy nyertem. A húgom is büszke volt. A nagymamám két évvel korábban halt meg.
A fiúval aztán nem lett semmi. Hogy is hívták?