RANDEVÚ
Megint itt ül az a fickó. Biztos, hogy engem figyel, minek ülne itt minden vasárnap délelőtt egy sötét kocsmában? Miért nem a teraszon ül, verőfényes napsütésben? Nem nézek rá, csak gyorsan elhaladok mellette. Meg ne lássa, hogy észrevettem. Hátborzongató. Éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége… Nem lehet véletlen, hogy megint itt látom. Mindig pontosan ugyanott ül, ugyanabban az időben. Igaz, én is csak ilyenkor járok erre, ha oda megyek… Rágondolni sem szabad! Mit szólnának a gyerekeim? Egyáltalán hogyan jutottam idáig? Fényes napsütésben vasárnap délelőtt settenkedem a város másik felén egy kölcsönlakásba. Nevetséges. Inkább szánalmas, lássuk be. Amikor mások már a szüleiket ápolják, én meg a saját életemet cseszem el éppen. Jó, ez még nem a világ vége. Egyáltalán nem. Vannak elhajlások minden párkapcsolatban. Az örök hűség az örök hűség, nem borítok mindent! Pillanatnyi gyengeség, hogy belementem. Ezt gondoltam hetekkel ezelőtt, és mégis itt vagyok újra. Pedig minden hétfőn megígérem magamnak, és neki is, hogy soha többet…
egyetlen botlás
Csak ne hasogatna így a fejem. Valami front lehet, vagy ez a rettenetes új szemüveg, amiben alig látok. Ráadásul kések. Nem elég, hogy itt ez a pasi, aki néz, megrögzötten figyel, még oda sem érek, ahova nem szabadna. Igazán erőt vehetnék magamon, és megmondhatnám az igazat. Nekem ez nem megy. Én erre alkalmatlan vagyok, hogy hazudozzak a családomnak. Oda-vissza összesen két óra utazás. Megéri? Akkor és ott mindent megér. De utána? Kinek hiányzik ez a borzalmas stressz, a fejfájás, a rohanás haza, az alibik állandó észben tartása. A gyerekeket is el kell hozni este anyámtól. Tisztára kikészülök, mire odáig eljutok. Véget kell vetnem ennek. Odaállok elé, és kimondom a megfelelő szavakat. Nem lehet olyan nehéz. Eddig is ellenálltam, évtizedeken keresztül nem fordult velem elő ilyen. Bezzeg a férjemmel… Talán megbocsátható ez az egyetlen botlás. Igazán mindent megteszek a családért, a gyerekekért. Vívás, úszás, külön torna és hegedű, mindkettőnek, amit szeret. Nem erőltetem rájuk a beteljesületlen vágyaimat. Nagy erőfeszítéssel nevelem őket másként, mint engem anyámék. De nem vagyok tökéletes. Ezt ne várja tőlem senki. Még egy kicsit élni szeretnék, olyan nagy bűn ez?
Jövő héten más útvonalon jövök, még egyszer nem akarom látni ezt a pasit. Csak érnék már oda.