AZ EMLÉKHAJTÓL A MARCELL-HULLÁMIG – FODRÁSZATTÖRTÉNET BUDAPESTEN

„A jólfésültség története – Fodrászipari Forradalom Budapesten” (2023. június 23 – október 31.) címmel nyílt szokatlan kiállítás, amelynek te vagy a kurátora. Honnan jött a kiállítás ötlete?

Saját gratuláló levelemből. Láttam egy remek kiállítást („Kloáka, kanális, klozet” címmel) a Kiscelli Múzeumban, ahol különösen fogékonyak a „banálisabb” témákra is. Levélben gratuláltam és felvetettem az igazgatónak, hogy jó lenne egy fodrászattörténeti kiállítást szervezni. Tetszett nekik az ötlet. A pozitív döntést másfél év előkészítő munka követte, sikerült forrást szerezni, és hozzákapcsoltuk Budapest 150 éves jubileumához.

Mivel már tíz éve fodrászként dolgozom, szerettem volna ezt az évfordulót is méltóképp megünnepelni. A tárlat Budapestre koncentrál, és pontosan 151 évet mutat be (mert a főváros megalapítása előtt egy évvel szüntették meg a céheket). Sokféle szempontból közelítettünk. A kiállítás a fodrásziparról szól, nem a hajról, de követjük a fodrászat fejlődését. A jelenkorig is elmegyünk: 2023-as TikTok videó is látható a tárlaton. Ilyen témában itthon még nem rendeztek kiállítást, s persze, nem kezdhettük a sütővasakkal és az ollókkal.

Voltaképpen bemutatjuk, hogyan váltak jólfésültté a budapestiek, mik voltak a szépség- és a fodrászipar kialakulásának mozgatórugói, milyen társadalmi faktorok játszottak szerepet a folyamatban. Elsősorban a városfejlődés, a polgárság megerősödése, a technológiai fejlettség felgyorsulása, a higiénia előtérbe kerülése, a női emancipáció segítették a fodrászipar kibontakozását és megerősödését. Azt is bemutatjuk, kik alakították a folyamatot: a szakmabeliek és divatikonok, akik irányt szabtak a korszak jelentős kulturális szemléletváltásának. Kovács Lola Gubanc című munkája a tárlat elején jól szemlélteti, milyen szövevényes történetet igyekszünk elmondani.

Hogyan épül fel a kiállítás, mi a kiindulópont?

A haj antropológiájával kezdődik. Mi mindent jelent nekünk a haj? A legtöbb ember élete során több száz alkalommal megy fodrászhoz, fontos életesemények idején változtat a frizuráján.

Nemcsak fodrásztechnológiai eszközöket mutatunk be, több társintézmény is kölcsönzött a kiállításra: a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból például a szakma kialakulásához kapcsolódó dokumentumokat és felcsereszközöket kaptunk, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből fotókat a bábos könyvekből, amikből kiderül, hányféle területen alkalmas karakterizálásra a frizura vagy az arcszőrzet. Ez a rész még nem a fodrászatról szól, de megjelennek kulturális motívumok, szimbolikus jelentőségű mozzanatok. Ide tartozik például az emlékhajak műfaja vagy a hajból készült ékszerek, amelyek többnyire apácák munkái: ezt készítette el a saját hajából a rendbe beálló lány és ajándékozta a családjának, így képletesen lemondott világi szerepéről, a nőiességét jelképező hajáról.

Hogyan jutottál el a magángyűjtőkhöz?

Megmozgattam a fodrásztársadalmat, megkerestem a Kereskedelmi és Iparkamara fodrász-kézműves tagozat fodrász osztályának elnökét, ő ajánlott neveket. Egyik ajtó nyílt ki a másik után. Találkoztam parókakészítővel, maszkmesterrel, színházi kellékessel, punkokkal, papokkal, zsidókkal, romákkal is interjút készítettem a háttérkutatáshoz. A már említett intézmények és kölcsönző magángyűjtők anyagai mellé kerültek a kortárs képzőművészeti alkotások. Jagicza Patrícia szappanmunkái, Verebics Ágnes (Hairy Gang), Kovács Lola (Haj, Gubanc) és Gőbölyös Luca (Férjhez akarok menni) alkotásai.

Korom Gyula kispesti magánmúzeuma sajnos, bezárt az alapító halála után, de az anyag részben gyűjtőkhöz került. A fodrászmúzeum gyűjteményét Korom Gyula digitalizálta, katalogizálta, az anyagokat nem tematikus, inkább látványtárként rendezte. Gellei András borbély vette meg a gyűjtemény nagyobb részét, ő is kölcsönzött nekünk bútorokat, tárgyakat, de Hajas László és Marosi József gyűjteményéből is sok értékes darab szerepel a kiállításon.

Hogyan kapcsolódtak össze a kurátori munkában az etnográfusként és a fodrászként szerzett ismereteid?

Már fodrászi működésem kezdetén elindítottam a Hajmeresztő blogot, és kis szösszeneteket írtam fodrászattörténeti kérdésekről, például, hogy miért érdekes egy-egy frizura, honnan ered a Marcell-hullám kifejezés vagy a Hindenburg-hajviselet. Ezekből is olvashatók részletek a kiállításon. Az alapvető szándék a haj kulturális szerepének feltérképezése, ezért mutatjuk be a házas ortodox zsidó nők parókáját, a sheitelt, vagy hogy a cigányoknál a házas nő már csak összefogva hordhatja a haját, amit egy szép Romani Design baba jelképez.

A szentendrei skanzenben töltött évek alatt megfigyeltem, hogy a kiállítás sokszor a legjobb szándék mellett sem jut el a nézőhöz, mert túl sokat markol. A hosszú falszövegeket a látogatók többsége nem olvassa el. Mi is rengeteg mindent el akarunk mondani, de két részre bontottuk a tartalmat: kétféle betűtípus és vizuális megjelenítés egészíti ki egymást. A hangsúlyos fősztorit kiegészíti sok színes, rövid történet, érdekesség, ezeket külön is el lehet olvasni.

Milyen tárgytípusok szerepelnek a kiállításon?

A Kiscelli Múzeum, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, az Országos Színháztörténeti Múzeum és a Magyar Állami Operaház tárgyai mellett magángyűjtők anyagai, valamint popkulturális érdekességek és kifejezetten erre a kiállításra készült vizuális tartalmak láthatók.

A kiállítás ipartörténeti háttere nagyban épül arra az alapkutatásra, amelyet Zeke Gyula végzett el és jelentetett meg a BORBÉLYOK, FRIZŐRNŐK, FODRÁSZOK című friss könyvében. Ő a rendszerváltásig dolgozza fel a hazai fodrászszakma fejlődését, a hozzáférhető levéltári anyagok áttekintésével, nagy alapossággal és sokszínűen.

A kiállítás nemcsak a fodrászipar, hanem a haj természettudományos hátterét is feldolgozza, itt makettek, informatív animációk is helyett kaptak, ez a Laboratórium. Megnéztem, külföldön hogyan közelítették meg a témát, és azt tapasztaltam, ezt a területet mindenütt kihagyták. Pedig kevesen tudják, hogy miből van a haj, hogyan épül fel, hogy működik a kémiája, hol vannak a pigmentek. Animáció is készült a haj biológiájáról és kémiájáról. Elmagyarázzuk, hogy minden, amit a hajjal teszünk, ezzel függ össze: a haj aminosavakból álló fehérjelánc, ami kötegeket alkot, és a láncok közötti különböző kötések a külső fizikai vagy kémiai behatások nyomán változnak. A fodrászipari beavatkozások és termékek erre épülnek. Ha megmossuk a hajunkat, hosszabb lesz, mert a vizes hajban a hidrogénkötések megnyúlnak, aztán ha megszárad, visszaáll az eredeti hossza.

Hogyan változott a szépségipar?

A szerzetesek a 13. században még az utcán borotváltak, aztán a felcserek (más néven borbélyok) részben orvosi feladatokat végeztek, eleinte borotválás mellett eret vágtak, köpölyöztek is. 1770-ben Mária Terézia vetett végett a borbélyok orvosi tevékenységének. A seborvosok (korábban harctéri orvosokként is tevékenykedtek) végezték a kisebb beavatkozásokat, később minden ilyesmit betiltottak. A 19. században a fodrászműhely megjelenésével célzott térbe került a tevékenység. Míg az arisztokrácia körében házhoz ment a fodrász vagy a frizőrnő, a huszadik századtól a nők a polgárság köréből felhasználóként és dolgozóként is megjelennek a fodrászszalonokban.

A kiállításon szerepelnek Sommer Katalin színházi parókakészítő- és maszkmester eredeti parókái és eszközei. Itt vannak a kontúrfejek, fafejek, a parókakészítés mai alapeszközei. Meglepő, de nemcsak filmgyáraknak dolgoznak, ma is van, aki bajuszt, szakállat készíttet, de kevés a magas színvonalon dolgozó szakember. A parókát ma is hajszálanként kell felépíteni, bár Japánban feltalálták a speciális műanyag hajat, ami jobb, mint az igazi haj, mert olyan vékony, hogy jól lehet vele dolgozni. Parókának és kozmetikai ecsetnek is alkalmas.

A következő szakaszban megismerkedhetünk a fodrászmesterség tanulásának fázisaival: eleinte önképzőkörök működtek, tanmenet nélkül, a tanrend szerinti oktatás csak az 1930-as évektől jellemző. Gyakorló babafejeken láthatjuk az úgynevezett manuális műveletek eredményét, amit minden tanuló elsajátít: hajcsavarós berakás, a Marcell-hullám, amit vizes hajra kell befésülni, alkalmi hajviseletekben használják ma is. A női frizurákban Vidal Sassoon idejéig a fésű mellett a nyeső volt a főeszköz, nem az olló. A tupírozás, fésülés ismerete ma is nélkülözhetetlen, hiszen, ha a fodrász a magasságokat és mélységeket nem érzékeli, nem boldogul az alkalmi frizurákkal. A jó fodrász élete végéig képezi magát, mert nemcsak a divat változik, hanem a technológia is.

Hogyan változott a nyilvános tér szerepe?

A Szalonevolúció szekció mutatja be a fodrászati terek változásait Európában. Hogyan lesz intim, nőies tér a borbélyműhelyből? Fontos változást jelentett, amikor a nő egyedül elmehetett a drogéria melléktermébe fodrászhoz (ami nem az utcáról nyílt). A 19. század végén már az utcáról lépett be a polgárasszony a fodrászatba, ekkor a szalonokban segédként nők is dolgoztak. A háborúk idején felgyorsult a modernizáció, nagyobb hangsúlyt kapott a higiénia, s ez a téralakításra is hatott. A kabinos jellegű fodrászatban elkülönülve ültek a vendégek, hogy kevesebb közös tér legyen, mert féltek a fertőzésektől. A hatvanas évektől a nagy közös terekben nő és férfi külön munkaállomásnál ülhet le. A modern szalonokban a tér olyan műterem mintájára működik, ahol a festő élőben fest és ugyanott értékesíti is a terméket.

A következő állomás a fodrászatok tömeges elterjedése. Ebben a részben filmhíradó részleteket láthatunk fodrászversenyekről, külföldi és hazai eseményekről. A hajszobrászat inspirációi az országhatáron túlról is érkeztek, már a húszas évektől érzékelhető a külföldi hatások szerepe, ami a rendszerváltás után egyre jelentősebb. Érdekes példa, amikor a kilencvenes években aerobik stúdiót rendeztek be a fodrászatban melléktevékenységként, a testápolás és a szépségipar kiterjesztéseként.

És hol vannak a frizurák?

Bemutatjuk az alap frizuratípusokat a különböző korszakokban, például, hogy milyen frizurát viseltek a stílusikonok az 1910-es évektől. A divat- és stílusikonok között vannak múlt század eleji szalontáncosok, filmcsillagok, popzenészek, sportolók és mai influenszerek. Ebben a térben a zenét az elmúlt 100 év budapesti slágereiből válogattuk.

Az egyik szekció, a Magán hajügyek a haj magánéletben betöltött szerepét vizsgálja: mikor nem fordulunk fodrászhoz. Jellemzően magánüggyé válik a hajalakítás a daganatos betegeknél.

Ide tartozik a gyerekhajak kérdése is. A családban eleinte mindenki otthon barkácsolja a gyereke haját, később lesz igény a gyerekfodrászatokra. A zárt közösségek, mint a börtön vagy a szerzetesrend szintén érdekes ebből a szempontból: általában szigorú a hajviselet, mindenkinek egyforma, személytelen a frizurája.

A tágabb vagy szűkebb közösséghez tartozást szimbolikusan is jelezheti a hajviselet vagy az arcszőrzet. A kiállítás a ’magyar bajusz’, a ’magyar göndör’ és a ’magyar taréj’ címszavak mentén járja körül az összetartó stílusjegyeket. Hajunk fontos identitásképző elem, gyakran legfőbb külső jellegzetességünk, amivel kifejezhetjük a személyiségünket. A hajunkkal intim viszonyt ápolunk, személyes tárgyaink körébe tartozik a borotválkozókészlet vagy a kedvenc fésű, ezek akár családon belül emléktárgyként is öröklődnek.

A jólfésültség történetét bemutató kiállítás végpontja egy néhány perces filmösszeállítás, amit Tóth Melitta készített kérésünkre a hajjal, frizuradivattal kapcsolatos filmjelenetekből. A művészfilmek és a populáris kultúra távoli szegleteit összekapcsoló filmben is érvényesül a kiállítás üzenete: az idők során az ész mellett a haj is fontos szerepet töltött be.

A kiállítás fotóit Fáryné Szalatnyay Judit készítette.