SZÍNJÁTÉK
Csak miután a sarokig elérsz,
tűnik majd fel a keresztmetszetek
tiltott kuszasága. Egymásba
illesztett szövevényes lélegzet-
kavalkád. Még utoljára megpróbálod
kibogozni a zöldből a kéket,
majd a sárgát. Innentől
a nappalok múlását szünet nélkül
gombolyítod. Az atomok finom
rendezetlensége belső súrlódásodat
idézi. Az időgöngyöleg feszes
tekercse izgatja érfalad, meszes
fehérségét hátrahagyja, a szürkét
szertelen feketére festi. A táj
önmagába hömpölyög, összekuszál,
ahogy utolsóként te is elhagyod
rendezetlen metszeted. A fényt
talán már sosem vered vissza,
de félelem helyett megtanulsz
a sötétben látni. Ha közelebb
lépsz, titkon magadra ismersz.