Akkor ,,csömör és áhítat
Határán” valahogy prózában
írtam meg, vaktában azt a
Szilvesztert, leróttam,
Most csak egy a sok közül, egy
Pápai íródeák lapszéli firkája,
Kicsit suta beszámoló a
Főszöveg hátán, míg bent Szilveszter
Három redőt hajt a császár
Bíbortógáján, úgymond ,,ez a három
Személy, és egy Isten”, és az a
Még nagyobb bíborpalást, rajta az
Én régi szövegfoszlányom is, pici
Redő, egy római irat- vagy ruhatár
Mélyén, valami majdnem áttetsző
Anyóka őrzi, talán Lesbia, egy ránc,
Amit az isten vet, fázósan összehúzza
Palástját a vén császár, hátul a
Szövet kisimul, és a szöveg, ,,csömör
És áhítat határán” az a próza eltűnik,
És lám, szilveszter íródeákja sem
Ifjú már.