SZILVESZTER ÁLDOZATA
2008 május
– Hová megy, papa? – kérdezte B., a baleseti sebészet négyágyas kórtermében a szomszéd ágyról épp leszállni készülő, combcsonttörést szenvedett idősebb betegtől.
– A Gyöngyit kell megetetni – válaszolta a kérdezett, és már indult is az ólhoz, hogy enni adjon a kecskének.
Az ötvenéves, munkanélküli B., noha maga is begipszelt lábbal feküdt, felugrott és elkapta az öreget.
A tévéhíradó stábja a január eleji uborkaszezon idején keresett anyagot. Lehetne valami egészségügyi? Hálás téma, a reform idején kivált. A szilveszteri balesetekről talán? Megkérték a kórház traumatológus főorvosát, ugyan javasoljon már alkalmas interjúalanyt. De a választék meglehetősen szűkös volt. Szilveszter éjszakáján mindössze öt embert juttatott balsorsa az intézménybe: egyikük idős combcsonttöréses beteg, kálváriája már az óév utolsó délelőttjén elkezdődött, mikor a körzeti kórház helyhiány miatt továbbküldte, hogy aztán három kórházat is megjárva végül a fővárosban lássák el nyílt törését, s mert rendszeresen ivott, a fájdalomcsillapító és nyugtatóinjekció hatására tudatzavaros állapotba került. A második egy majdnem megfagyott hajléktalan. A harmadik egy rablás közben elfogott férfi, akinek a kommandós akció során eltört a vállcsontja és a karja. A kórházba szállító fiatal rendőr jó félórán át tehetetlenkedett az ágyánál, hogyan is tudná megbilincselni a begipszelt bűnözőt. Még a feljebbjárójával is konzultált mobilon, végül a tettes, elunván az egészet, maga adott neki szaktanácsot. A negyedik egy késsel összeszurkált fiatalember, aki a kocsmai verekedésben néhány fogát is elvesztette és csúf monoklit szerzett a szeme alá. A főorvos végül is az ötödiket, a legalkalmasabbat javasolta.
részegen botorkált hazafelé
B. története egyszerű és tipikus: részegen botorkált hazafelé a magányosan átivott szilveszteri éjszakán, a villamosmegállóban rosszul lépett le a járdaszegélyről az úttestre, és bokája több helyen eltört. A mentők szállították be Újév napján, kora hajnalban. A röntgen szerint a sérülés komoly, a betegnek hetekig feküdnie kell. Az interjú simán ment, a begipszelt bokájú részletesen elmesélte balesete körülményeit, és készségesen beszámolt kórházi tapasztalatairól.
Serenity Grace, flickr.com
Az adást követő napon B. hosszú idő után újra fontosnak érezte magát. Tudta, hogy a főorvos választotta ki. Nem kis felelősség ez: nyilatkozata alapján ítélik meg a kórházat. Joggal lehet büszke.
– Mi lesz a kecskével? Meg kell etetnem – nyögött a combcsonttöréses, és már lendítette is begipszelt lábát.
– Ne aggódjon, papa, én már megetettem – vetette oda B., nem feledve, hogy az imént, amikor elkapta a leesni készülő öreget, mekkora fájdalmat okozott magának, alig bírt visszakászálódni fekhelyére. Talán így nyugton marad a másik, ő pedig merenghet tovább.
a reform ügyében
Mi volna, ha levelet írna az egészségügyi miniszternek, esetleg magának a miniszterelnöknek, és némi ellenszolgáltatás fejében felajánlaná szolgálatait a reform ügyében? Amolyan egészségügyi statisztaként szívesen befekszik bármelyik kórház bármelyik osztályára, és bármelyik híradós stábnak elmondja kórházi élményeit. Lehetetlen, hogy ne akarnának egy kis propagandát! Ő meg egy halom pénzt keres, és az egész ország megismeri. Lám, az anyja is hogy örült a szereplésének. Kíméletből ugyan el akarta titkolni balesetét, ahogyan félresiklott életének többi részletét is, de az interjú után rátalált – Kisfiam, régen láttalak ilyen jó színben, mint most a tévében!
Igaz, az interjúból csupán egy mondat maradt, de felirat is szerepelt: Szilveszter áldozatai. B. nyomban elhatározta, hogy többé nem iszik. Új életet kezd, olyat, ami méltó hozzá. A felesége is visszafogadja, eztán minden, minden más lesz. Micsoda szerencsés fickó!
A combcsonttöréses öreg azonban nem nyugodott.
– Hová megy már megint?
– Meg kell etetnem a Gyöngyit.
– Mondom, hogy már megetettem, egy félórája sincs. Vizet is adtam neki.
– Szegény kecske.
– Mi van a kecskéjével?
– Meg kell etetnem.
– Értse meg, nem éhes az a kecske.
– Az egyetlen jószágom.
– Tudja mit? Adok magának egy lovat, hogy ne legyen egyedül a kecske.
– Lovat?
– Már be is kötöttem az istállóba.
– Tényleg enyém az a ló?
– Hát persze.
És akkor a baleseti sebészet négyágyas kórtermében elégedettség töltötte el a betegeket, hosszú percekre a kivételesen szerencsés emberek boldog csöndjébe merültek.