MESEBESZÉD A SZABADBAN

Mi van a Szabadban? Ki van a Szabadban? Vagy úgy! Bocsáss meg, hogy a szabadba vágyok, s mindjárt válaszolok is magamnak: a szabadban, a kötetlenben, Ég és Föld között, a tiszta légben, ligetben mindenekelőtt szabad van, szabad végigjárása a végességnek, kegyelmi-figyelmi állapot, amelyben ami belül van, az van kívül is, párbeszéd: ellentétezés és kiegyenlítődés, hasonlíthatatlan egymásra vonatkozás, figyelem a másik különbözőségére, összjáték, méltányos összehajlás és elválás, hogy a szép vonósnégyes hasonlatot idézzem, akarom mondani: másoljam ide, szabadon. A szabadban szabad a Szó, szabad a Gazda – a Teremtő? –, szabad a Fiú és szabad a Lélek. Minden és mindenki Át van, Túl van, Közötte van, senki nem záratik ki és nem záratik be – önmagába, hatalomba – senkivel, legfeljebb szemközt. A Szabadban nemcsak hírül adatik a „minden egy”, a „mind egyek lesztek” rejtélyes valósága, hanem a világot felülről szemlélő gondolat személyesen személytelen beszédében, a gondolat meséjében testet is ölt az a valóság. A Szabadban ugyanis a modernitás utáni világállapot mesemondója beszél, „egy beszédes alak, aki – Kerényi Károly hermészi szellemű Hermész-képmását másolva tovább, át, mesémbe – mintegy magának a világos, tagolt, játékosan találékony és éppen ezért elbűvölő nyelvnek emberi-isteni megtestesülése”. Csak immár nem az „ős­kezdet”, hanem a modern végállapot, a „legvégleg” mélységes éjszakájában jelenik meg, ahol „csak az állatok némaságát, csak szótlan csöndet vagy a kéj és fájdalom üvöltését várnánk”, ám Hermész, ez a beszédes alak „a legmélyebb állat meleg sötétségét is átszellemíti”, a világvégi döbbenet némaságát is elbeszéli, a mondhatatlan kimondásának módját is kieszeli.

továbbírni-mondani

A gondolkodás, a tiszta bensőség beszédmódja lesz a mesebeszéd – a Szabadban beszédmódja. Ha egy túláradóan beszédes alak áll a világ kezdetén, ugyanis a mesemondó, akkor, úgy látszik, neki kell állnia a világ végén is, legalábbis annak a világnak a végén, amely a modernitásban megszűnik, hogy kilobbanó képe mögött újra érzékelhetővé váljon „a Lét felfoghatatlan, szenvtelen és elfogulatlan vonzereje”, és láthatóvá, hogy a „világ másolat, s mi benne képmások” vagyunk. A mesemondó, akiben eredetileg az igazság epikus oldala, a bölcsesség talált magának beszélőt, s aki a mese szellemével együtt visszahúzódott az archaikusba, most, hogy a Szakmává, Eszközzé tett, világellenes Ész világállapota összeomlott, újból előkecmereg az archaikusból, hogy a modernitás utáni beszédnek új meghittséget és új hitelességet teremtsen. Az írástudók árulása utáni kor beszédes hallgatását mára, úgy látszik, a posztmodern mesemondók beszéde töri meg – nem írás, beszéd! – a hangos és nyilvános gondolkodás mint mesebeszéd. A mai mesemondó írva beszél: beszédes alak, aki azonban nem beszédeket ír magának vagy másnak, hanem újra kimódolja a beszédet, mondhatóvá teszi a mondhatatlant, a mondhatatlan szavakat és mondatokat is, mint „ész”, „szabadság”, „hit”, „magyar”, „demokrata”, „keresztény”, „művészet”, „jó”, „szép”, „igaz”. Mind-mind mesebeszéd. Mert az új beszédmód a mese. Az írás maga is beszédmódban áll – párbeszéd –, amit csak folytatni, továbbírni-mondani, továbbmásolni-mesélni lehet. Minden mesemondás örök, szent másolás, ismétlés, vagyis az eredeti szüntelen mássá tevése és mássá levése. A mesemondó-­továbbmesélő, aki a Nagy Rendszerek és Nagy Történetek utáni világállapotban Pascalt, Kierkegaard-t, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Simone Weilt, Bubert, Heideggert, Tarkovszkijt meséli tovább és Wittgensteint, aki ki is mondja a mesebeszéd titkát: „A filozófiának tulajdonképpen csak költenie szabad.” De ahol a mese szelleme feltámadóban van, ott feltámadóban van a bölcsesség is, az igazság epikus oldala: „minden jól van, ami egyáltalán létre s létesülni érdemes” – zárja egyik meséjét a mesemondó, aki éppen azért gondolkodik, hogy gondolatban „fentről, röptében szemlélve” a világot, „úgy hagyja, ahogyan van” – mint megint Wittgenstein meséli. Akárcsak ama fényírástudónak, egy másik mesélőnek, kinek képmását másolva meséli – neki sincsenek immár „eszméi”, „nincs ideológiája, nincs vallása (felekezete, ilyesmi), mindent lát, és ez mégsem keseríti el így együtt. Csak az egésztől áhítatos hite van, de ezzel sem törődik sokat, ott van a képben, ennyi.”

A modernitás utáni mesét is a halál ruházza fel hitelességgel: „Mindent, amiről a mesemondó tudósíthat bennünket, a halál szentesít. A haláltól kölcsönözte szavának hitelét” – mint egy írástudó, Walter Benjamin írja a régi meséről. De nem szó szerint áll-e ez a Halálnapló mesemondójára is? A „halálra ráadásul kapott”. – tehát tökéletesen reflektált személyes élet – meséje abban is az archaikusat idézi, hogy ellentmond az ellentét, a Kettő mindenhatóságának: „Egyet mondani-gondolni-játszani-ünnepelni-képezni-dicsérni-siratni-panaszolkodni a kettő abszolútként beállított játéka helyett. Így és ebben bizonyul mesemondónak, e beszédes alak hermészi alkatnak, így tölti be az „ős hírnök és ős­közvetítő” hermészi szerepét, aki „az abszolút Nem és az abszolút Igen között mozog – „Igen, igen, nem, nem”, másolhatnám most meséből mesébe, amit a Szabadban hallottam – vagy még pontosabban: két egymás ellen irányuló „Nem” között, két ellenség között, nő és férfi között. Olyan talajon áll, amely nincs és utat vág rajta. – E kulcsmondatnál megint megállok s másolok: „az én csaknem eltűnik s maga is út lesz. Nincs utam – út van csak”. – Az úttalanságnak, a korlátozatlannak, a cseppfolyósnak és kísértetiesnek világából elővarázsolja a születést. Őt illeti meg a varázslók és halottlátók lelkeket felidéző pálcája, amelyet oly gyakran látunk Hermész kezében. De őt illeti meg a hírnöki pálca is, amelyen a közvetítés szimbólumaként két ellenségesen-­szeretőn egymásba fonódott kígyó van.” Kerényi Károly írja ezt a „nyelv révén közvetítő”, 9. magyarázó, a megvilágító Hermészről, Kerényi, ez az ízig-vérig hermészi alkat. Hermész mondja – s ebből az alkalomból talán emeljük ki: június havában, e hermészi hónapban – Hermész által Hermésznek, a Szabadnak.

Balassa Péter SZABADBAN című esszékötetének bemutatója

kép | vecteezy.com