Tamás Ferenc

SZÉT

2000 május

SZÉT

mintha egyszerre nyolc tükörben,
minden nézetből egyszerre magadat,
pohos hátad, nyakad, csapzott
ritkás hajad, esetlen járásod,
párnás képedet, csámpás szemöldököd,
s ahogy vonulsz, ahogyan szakállad
kaparod, orrodat piszkálod,
jössz szembe, közönyös idegent
mímelve, minden sarokból,
minden sarokban lesve magad —
takard el az arcod, süsd le a szemed,
húzd magadra a folyosó kövét,
tűnj el! te semmi, üres
huzat, te, táguló üreg.

kép | johndal, flickr.com