SZEREPLŐ ÉS NÉZŐ

Ablak mellé ülök, nézem a
sötétedő utcát, hogy járkálnak
ott egész családok: gyerekek
ugrálnak, szülők hadonásznak,
várnak talán valamire – mintha
egy némafilm eltűnt jeleneteit látnám.
Szavamon fognak hallgatásukkal.
Maszatolok itt a papíron, nem
találom a hangok helyét.
Csak észrevenne bárki vagy
nekem tűnne fel valaki, jönne
felém autók és asztalok között
bukdácsolva, megszólítanám,
folytassuk együtt mint
szereplő és néző. De némák
vagyunk egymás fülének,
tekintetünk szűkös foglyai.

kép | shutterstock.com