SZERELMETES HAJLÉK

Fújom megint az átmenetiség
rossz nótáját. Itt nem maradhatok,
hallom a hangom. Egy-két év elég,
s elköltözöm. Hasonló dallamok

már szóltak, másutt. Ez nem végleges
lakás. Áldozni rá? Bolond leszek!
Várnád, hogy új hajlékban más lehess,
de visszatérnek régi helyzetek.

Merre tovább? Hol áll (s áll-e) az otthon,
amelyet tisztán lát behunyt szemem?
Vagy csak egy kép a képzeletben? Hordom

magammal, bennem él, de én sosem
élhetek benne? Lehet, hogy csak álom,
s kár volt hinnem, hogy egyszer megtalálom?

kép | shutterstock.com