TÉGLÁK A BŐRÖNDBEN

Vasárnap délben nem történik semmi. A szombat a rituális autómosás ideje, de a vasárnap dél egészen üres. Mintha ez az óra újra meg újra kiverekedne az időn. Reggel nagy a forgalom, de ekkorra a parkok és az utcák kiürülnek.

egyik a másik után

Házunk előtt, a szemközti romépület oldalában, egy öregember lép ki az autójából. Kabát, kalap, kék tréningnadrág. Nincs abban semmi feltűnő, ahogy kocsija csomagtartóját kinyitja, kiemel két nagy méretű bőröndöt, néhány, akkurátusan összehajtogatott újságpapírt, majd lerakja a kocsi mellé, a betonjárdára. Láthatóan ráér. Letérdel a kofferekhez, zárukat felkattintja, az újságpapírokat szétteregeti, majd az üres bőröndöket kitapétázza velük. Odasétál a romépülethez, bámészkodik, megfog néhány téglát, szeretettel, szinte érzelmesen nézegeti, porolgatja, majd visszatér az autóhoz és kincseit az előkészített bőröndökbe süllyeszti. Néhányszor fordul, míg a csomagok egészen megtelnek, egyik a másik után, olykor válogat, melyik téglát is szeresse, egyik-másikat visszaviszi, újabbra cseréli. Majd autójával elindul, de néhány perc múlva visszatér és folytatja, amit félbehagyott.

Camus írja: „Sziszüphosz elgondolkozik azon az összefüggéstelen cselekmény-sorozaton, amely az ő saját maga alkotta sorsa lesz, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet. Így, meggyőződve minden ember teljesen emberi eredetéről, egyre csak megy, halad, mint a látni vágyó vak, aki tudja, hogy az éjszaka sohasem ér véget.”

Dél van egyébként, vasárnap dél.

kép | vecteezy.com