MAJDNEM EPITÁFIUM
1996 február
hommage a Georges Rouault
Ködbe fakult a Vízöntő, a Hattyú,
súgás, sugallat összetört.
Királyok voltunk és pojácák,
keringő szélörvény fekete fattyai vagyunk.
Fönn a színeken túli színek lobogása,
alul kiégett rögök és igék.
Hamuveres, koromzöld
iszap és csont, évszakok maradéka.
Négy évnyire az ezredvégtől
hírekkel csörömpöl az éjfél.
Sok volt a tudás, kevés a magyarázat,
sok a sajgás, kevés a sejtelem.
Elfeketült a város,
áfákkal összekaszabolt idő.
Falkák tolongnak benne: némaságuk
a hegyek fodrát folyton összevérzi.