AZ ÚJ ÉVEZRED ELÉ

Szöges bakancsok vonulnak,
sárosak, bűzösek.
Utaktól összekaszaboltak,
réteket bevérzők.
Talpuk leválik,
pántjuk szakadozik,
fűzőjük mérgezett pocsolyába lóg.
Masíroznak mégis rendületlenül
a puszta téren át,
trágyalében cuppogva, csikordulva
üvegcserépen,
vacogó vadonban.
Megbicsakló léptek,
katonáké vagy csavargóké,
vonulnak dögtetemek közt,
nem tudni, honnan, hová.
Csak tülekednek
harsány zeneszóban,
városvége szennyében,
lefoszló bakancsok,
bőszek és bestiálisak.
Mögöttük kertek madárijesztői,
néptelen falvak,
kidőlt fakeresztek.
Krisztus vagy Sátán, mindegy nekik,
sugallat, harci lárma.
Ami ígéret volt, csalóka ábránd,
kintorna-csörömplés minden magyarázat.
Gazdájuk nincsen,
se talp, se térd, se láb.
Szöges bakancsok tipródnak
iránytű nélkül,
bűzösek, otrombák
az álomtalan új évezred elé,
hidakon, autótemetőben,
sárkányfogak közt,
temetetlen halottak csontjain.

kép | Jeff Gusky: Verdun, lensculture.com