Szepesi Attila

ATLANTISZI TRIKOLÓR

1989 tél

ATLANTISZI TRIKOLÓR

A veres nap, a felleg és a fű. Hosszú esők, hajléktalan halottak. A vér, a hó, a márciusi kert. Kinagyított szempár: mélyén az elmerülő városok. A visszanézők arca soha többé. Harangbongás egy összetört tükörből. Vonatok emberbűze, bőgő barmok, döglegyek. Fellobogózott kaszárnyák és autótemetők. A sárkánycsontok merülnek tovább. Erdőn a szárnyak: pirók, őszapó, zöldike. Elnapolt találkozások, éji zenék. És ünnepi gyertyafény sivatag éveken: tíz ujjunk közé elrejtett sugár. Feketemisék halottai, józan mágusok. Harag, kétség, remény jégkorszaka. Tücsökmúzsák a városvégi dombon. S az álmok legalján: pipacs, margitvirág, moha. Tilos, hátha, talán. Atlantiszom: hatvanas évek.

kép | jumpstory.com