SZÉLNEK ERESZTVE
[IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT]
a szélrágta szatyor szakasztott olyan,
mint összetiport, rongyos rágógumik
kiköpött mása, most nyúlik pontosan,
töpped, és mint a világűr, tágul is,
percnyi nyugalma sincs, hogy is lenne, ha
egyet előre, rögvest hátra hármat,
úgy verdes a blőd üresség benne ma,
mint Vulcanus lángoló kalapácsa,
mily abszurd szabadság, hogy lámpavastól
lámpavasig kószál, falnak ütközik,
majd bokrok tövébe húzódva arról
ábrándozik, hogy ágak közé köti
enyészetre váró, ősz lángú testét
a lét, mint önmaga rút Rorschach-tesztjét