Szabolcsi Viktória

IKTSUARPOK

[MINDEN KIS NESZ]

IKTSUARPOK

Egyszer kaptam tőled egy könyvet, már nem tudom, milyen alkalomra.
Soha nem nyitottam ki. A könyvespolcról nézte végig halványkék gerinccel,
ahogy megöregedtem. Mindeközben leérettségiztünk, téged felvettek,
engem nem, te elköltöztél, én itt maradtam, te lediplomáztál, én harmadik
lettem a városi szavalóversenyen, te megházasodtál, én vettem egy kutyát,
te nem ismertél meg a sarki boltban, én hangosan rád köszöntem, te nem
akartál feljönni hozzám, én nógattalak, hogy csak egy italra, csak a régi idők
kedvéért, te nem akartál inni még egy pohárral, én kibontottam a második
üveget is, te nem akartad levenni az inged, én levettem a melltartómat, te
nem mondtad, hogy majd felhívsz, én meg csak integettem, te nem jöttél újra,
én a sarki bolt előtt ácsorgok azóta is, hátha mégis eljössz egyszer. Várlak
munka előtt, ebédszünetben és este is, várlak a születésnapodon, aztán a
feleségedén, aztán a gyerekeidén, aztán a sajátomon, még munkaszüneti
napokon is, amikor a bolt zárva van. Minden kis neszre megörülök, minden
cipőcsoszogásra, minden köhintésre, minden elnézésre, minden köszönömre,
még az elsurranó biciklik hangjára is, mert azt hiszem, te jössz. Minden
alacsony, köpcös, szemüveges férfira, aki arra jár, azt gondolom, te leszel
az, és addig az egy pillanatig boldog vagyok. Amikor aprópénzt kezdenek
dobálni a cipőm elé, hazamegyek. Rászoktam az italra, pont arra a borra,
amit akkor bontottam ki először, amikor a sarki boltból feljöttél hozzám
egy italra. Tartok belőle itthon, hátha eljössz egyszer újra. A könyvben,
a halványkék gerincűben, amit egyszer tőled kaptam, már nem tudom, milyen
alkalomra, megállt az idő. Soha nem nyitottam ki, mert akkor újra elindulna.
A gerincén ez áll: lefordíthatatlan szavak gyűjteménye. Ha kinyitottam volna,
tudnám, hogy az inuitoknak, az eszkimók egy csoportjának van külön szavuk
erre. Amikor valakit annyira vársz, hogy többször is kinézel, jön-e már, és
minden kis neszre megörülsz, mert azt hiszed, ő jön. De így nem tudom, hogy
van rá külön szó. Csak várlak és várlak, kinézek többször is, jössz-e már,
és minden kis neszre megörülök, mert azt hiszem, te jössz.

kép | shutterstock.com