ÉLEINK

Mióta becsuktad az ajtót, egy fal hűvöse vagy.
A repedésekből rám ömlenek a torkodban
ragadt szavaid. Meg akarsz tartani,
de a tömegvonzás erősebb, a padlóra csúszom.
Vízcseppek a linóleumon. A testem kávéba
ejtett kockacukor. Kapálózom, de a meleg
körbevesz, lenyaldossa rólam az éleket.
Ha újra találkoznánk, nem ismernél meg.
Ha újra találkoznánk, nem ismernélek meg.
A lábad elé hullhatnék egy fáról,
cipőm talpába szorult kavics lehetnél,
és soha nem tudnánk meg, kit cipeltünk
magunkkal annyi éven keresztül
lépcsőkön fel, küszöbökön át, pocsolyákba
lépve, koszos lábtörlőkön topogva.
Vízcseppek a linóleumon.
A kávéscsészéd mellett árva kockacukor.
A repedések a falon jelszavakat suttognak.

Ha újra találkozunk, megismerlek,
csak mondd ki a jelszót. Akkor majd
kitapogatom az éleid, és addig forgatlak,
amíg árnyékodban meglátom magunkat.

kép | vecteezy.com