ZSÁKMÁNY
2010 október
Búzás Hubának
az álom tündérujja s hermészi ravaszság
művelnek néha-néha ily csodát,
hogy légypöttyös üvegeden, valóság,
vaksi szemem egekbe lát,
nevesincs tarka madarat
így fogtam most is, áttörve az éjen át,
a foghatatlant – csak egy pillanat,
s elém libbent egy meredélyen,
megült az ablakszárny alatt –
első látásra, nem is értem,
megfogott ottan, s én is megfoghattam ott,
amíg egy hízott hernyót, hogy ne féljen,
ébresztgetett és menni nógatott –
kezemben tartom most is, ébren,
s nem tudom, mihez foghatok