Suhai Pál

JÓ NAPOT, VAN SZERENCSÉM

2010 április

JÓ NAPOT, VAN SZERENCSÉM

Egyszerű, szép szavakkal ezt kéne hírül adni,
mit tesz egy bevásárlás, hirtelen leszaladni,
lemenni csak a boltba, az ajtón beköszönni,

megvenni, kifizetni, elhozni, beszerezni,
s tudni, hogy lehetetlen, nemhogy az üzletig nem,
de még a kapuig sem, nem megy a bevásárlás,

nem léphetsz ki az ajtón, járda nem visz a liftig,
inog a gang alattad, leszakad, hogyha rálépsz,
szakadék minden lépcső, magához ránt az udvar,

kabátod kényszerzubbony, föl hogyan is vehetted,
arcod a fogason lóg, nem illik koponyádhoz,
fogaid pohár vízben, műfogsor műszavakhoz.

Mégiscsak elindultál, fölkeltél, megmosdottál,
ingedet begomboltad, magadat kigondoltad,
csontjaid helyre tetted, fejedet fölvetetted,

lovadat kivezetted, dobogott már a padló,
nyerged alatt a vad ló, lecsapott sisakrostély,
páncél és pajzs, így mentél, üzletbe így léptettél,

megnéztek, megcsodáltak, furcsállták, körbeálltak,
dongott a föld alattad, amint végigrohantad,
mocsáron átgázoltál, a boltig így jutottál.

Lovam ott kikötöttem, sisakomat levettem,
eldobtam pajzsom, vértem, remegjen csak a térdem,
fegyvertelen vitézként csatába így indultam,

féltem, de tovább mentem, kenyerem megfizettem,
boromat is megvettem, de előbb sorba álltam,
megvetettem a lábam, sodort a sor előre,

az egyhelyben toporgás, ökörhúgy, ezt gondoltam,
amíg ott tántorogtam, dünnyögtem és motyogtam,
itt állok hősi pózban, s hogy jutok innen vissza,

de ezt már nem firtattam, nem bánkódtam miatta,
tükörképem a csempén, árnyam úgyis mutatta,
s jó napot, van szerencsém!, köszönnöm épp elég volt.

A Van szerencsém című összeállításból
kép |  Jan H. Andersen, adobe.com