JANUS PANNONIUS LÁZBESZÉDE

Miért, miért, ó mondd, ifjú barátom,
miért feledted, hogy ki vagy s ki voltál
egy emberöltővel is még elébb,
cserben hagyva magad s a Múzsa-kart,
feledve végképp, hogy mivé lehetnél,
zarándokolsz Rómába, Marzióm?
Ne hidd. Ne hidd, csupán a falka vonz,
az agyrémektől rettegő tömeg:
az álszent had fontoskodása kell
neked, hogy hizlalhasd amúgy is épp
elég kövér egód. S ha elfeledted,
hogy mit tanított Szókratész, miben hitt
Protagórasz, a bölcs eszű tudós,
Theodórosz, ki nem hitt istenekben
s az élvezetnek atyja, Epikur,
kimondom én („ismerd meg önmagad!”)
Delphoi jósszavát, de mást a KRESZ
se mond, ma sem: „látni és látszani!” –
s te látszatot akarsz csupán, barátom,
mutogatni magad, nem megmutatni.
Blogolsz, lájkolsz, simogatásra vársz,
a Kocsmáros meg markába nevet.

kép | januspannonius.hu