Suhai Pál

BOLOND ÉVEK BALLADÁJA

2008 szeptember

BOLOND ÉVEK BALLADÁJA

Évek, évek, bolond évek,
jöttök-mentek, rossz vendégek:
váratlanul,
hívatlanul
íme, ez is idetévedt.

Ötvenedik? Hatvanadik?
De hát kit érdekel ez itt?
Kéretlenül
mellém leül,
s levesembe beleeszik.

Sose láttam, vadidegen.
Hiába, hogy nem ismerem,
s csodálkozom
felső fokon:
hortyog vastag fekhelyemen.

Fejem alatt kő a párna.
Bezzeg biztos az ő álma.
Toll és papír,
no és a hír.
Szeretőm is vele hál ma.

No de ezt már csak kikérem!
Tűnj el pajtás, balfenéken.
Enyém az ágy,
enyém a vágy,
enyém a jog, s minden érdem.

Tiéd bizony, mit megettél.
Amit anyádnak mekegtél.
Egy tál, két tál,
ettél, ittál,
mit akarsz még többet ennél.

Napot, holdat: égre látni.
Talpam alá földet – járni.
Levegőben
lombot bőven,
embert – akárkit – imádni.

kép | adobe.com

Megosztás közösségi médián

1945-ben született Bezenyén. Pakson érettségizett, tanári diplomát 1968-ban az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) szerzett. Előbb a TIT-ben szervezőként dolgozott, majd a 31. sz. Szakmunkásképző Intézetben, illetve a Vas utcai Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított. Időközben az OPI-ban tantárgygondozói állást is vállalt. 2005 óta nyugdíjas. Irodalom, művészet az alteritás korában című háromkötetes...

Tovább a szerző oldalára