STÁCIÓK
2012 június
1.
Tarthatott volna
egy évig is a harc
vagy néhány hónapig de nem
csak négy hét adatott
birkózniuk a bajjal
egy szívdobbanásnyi hónapon át
járt az anyához a fiú
a kórházba s már mind előre tudták
csak az anya nem kinek életébe
az isteni rendelés vagy a sejtburjánzás
véletlene szikével belemetszett
tudták előre mind
kivéve az áldozatot
hogy a küzdelemben alulmaradnak
2.
a leukémia szokatlanul rapid
változatával állunk szemben
ha szerencsénk van nyerhetünk fél évet
de itt minden hétnek örülni kell
mondta a professzor azzal a hűvös
tárgyilagossággal melynek regiszterét
mindenki oly könnyedén megtalálja
amikor mások sorsáról esik szó
3.
Csodás tavasz volt huszonhárom éve
nyári meleget hozott április
milyen szép is lett volna mindez ha gondtalan
sétákon tervezgetik a közelebbit
vagy távolabbit ami előttük áll
de minden másképp alakult
a jövő mint a beégett film
elfeketedve áthatolhatatlanul
és elképzelhetetlenül sötétlett
nincsen jövő így élték ezt meg akkor
de volt jelen kemoterápia
lázpokol hányás a test belsejének
égő csipkebokra amelyből nem szól
a szenvedőhöz a hallgatag Isten
4.
a csontvázzá soványodott anyát
tört ablakú vécében támogatta
a fiú s tartania kellett
a testet míg elvégezte a dolgát
mivel a testben nem volt már erő
ahhoz hogy ülni tudjon
5.
túl a felfekvés sebein
és túl a leállt veseműködés
utolsó figyelmeztetésén
a legvégső megváltó tűszúrás
után a mosdatás után
öltöztetés után
ki gondolhatta volna hogy a lélek
bonctermében szinte azonnal
munkálkodni kezd az emlékezet
6.
heteken át és hónapokon át
éveken át ami előjött
nem az volt amit hívott a fiú
hívta volna a fiatal anyát
mosolygó arcát és színes ruháit
idézte volna a szelíd gyerekkor
tapintását becéző szavait
ami előjött más volt
7.
csak a halálra szántat látta mindig
a lázban vergődőt és szomjazót
síró arcát amikor könyörögve
kérte engedjék húsvétra haza
a hullámok közül kezét kinyújtót
s a hullámokban végül elveszőt
csak az a vég
csak az maradt
az elviselhetetlen bűntudattal
az önvád mely azt mondja nem szerettél
nem jól szerettél
nem mondtad hogy szereted nem mutattad
csak végül
így hát világos kézzelfogható
hogy aljas voltál gyilkos szörnyeteg
nem mentetted meg az anyádat
nem haltál meg helyette
pusztulj el most te is
8.
jöttek az álmok felködlött a lárva
a szeretett lény kopasz fejjel
beesett arccal és elszíneződött
bőrrel ahogy a szemfedő alatt
feküdt a temetése délelőttjén
jött elváltozva és kérdezte sokszor
ugye engem hívtál engem akartál
már megküzdöttem a halállal
kicsi fiam ölelj át itt vagyok
és tudd meg én vagyok az igazi
aki korábban voltam
csak előkészület volt
botladozás és tévedés
jöttek a képek csak a meggyötörtet
látta egy egész élet elveszett
s ami maradt belőle attól
a fiú menekülni próbált
9.
Aztán az évek az évtizedek
felejtés és felejtés és felejtés
10.
Rég történt mindez
ma már látlak újra
hallom a hangod ahogy ötven éve
becézel verset mondasz énekelsz
az emlékezet elmosta a lárva
homályos képét
s visszaadott téged szólhatok hozzád
és szólsz hozzám köztünk már béke van
kísérsz kísérlek lépdelünk
egymáshoz egyre közelebb