SÖTÉTBEN

Lógatja a lábát, nyújtózik
egy még lappangó vihar.
Félhomályban alszik a nyár.

Az utcán fúrnak, egyfolytában
késnek a tegnapival.
Egy munkás felkiabál

a lakókhoz, vagy az istennek,
nem számít, nem érthető.
Nem nagyon artikulál.

Majd vár, mint akinek nem felel
az a másik illető.
Nincs is hátra annyi talán.

kép| adobe.com