VÖRÖSBEGY
2002 június

Mindig más hang jön elő
a tüdőből csak a levegő
de mire kiér megtelik
valamivel emlékeit
hiszi
nem hiszi
elviszi
mint egykor Assisi Szent Ferenc
a hangjuk elébe térdepelsz
inkább a madarakat
hallgatnád
dehogy magadat
azt a csöpp vörösbegyet
ki körbe-körbe röpkedett
várt valamit
talán magot
mert tél volt
körbe’ hó fagyok
ő nem türelmetlenkedett
kereste a
tekinteted
a bokorágon
közelebb
merészkedett
reménykedett
mutattad
üres
tenyered