MAGAM VELED

Már sohasem mondhatom el neked
sem a voltat
sem a lettet
de eszembe jut
talán figyelted
az öregek
magukban beszélgettek
megszólították a krumplit, a hagymát
a kiscsirkét, a csendet
aztán abbahagyták
matattak szótlanul

Amikor minden
elbizonytalanul
széttöredezik a jelennel a múlt
a bolond ember magában beszél
nincsen más a szobában csak én
a szekrényben ott van a ruhád
itt van az ágyad, a könyv, Hrabal
könyve, a Díszgyász, A gyertyák csonkig égtek
Máraitól, s a Füveskönyv, itt van a ceruzád
a rejtvényfejtő, jaj
ne leltározzuk tovább
Megsimogatom ujjaid nyomát

Bocsásd meg, hogy hozzád beszélek
S nem engedlek nyugodni ma sem

Engedj el, — kérted —
Szeretnék aludni hosszan csendesen

Igen és sosem

kép | Bálint Endre: A földöntúli gyász színe megnevezhetetlen