A TÜRELEM RÓZSÁT TEREM
2002 május
Jól jön a kérdés, megvallhatom régi szerelmem.
Mondják, közhelyes, unt bölcsességeket traktál, s gondolkodás-helyettesként tévútra viheti a gyanútlan járókelőt.
Költőisége aligha vitatható.
Néha retorizál.
Tanítani akar, mintha a klasszicista Boileau volna. Ha teheti, gyönyörködtet.
Jó zsonglőr lenne, ha nem ejtené a földre a tányérokat.
köz
Közmondás, közbeszély, közhely, közbiztonság, köztársaság. Köz, köz. A lakhelyem is egy közben van.
A közmondásnál néha jobban kedvelem a szállóigét, ami (aki) feleúton van az aforizma és a közmondás között. Vállalja a személyre szóló felelősséget.
Az én közmondásom?
Az én közmondásom: zsáknyi cetli, több füzetnyi soknyelvű anyag, évtizedek hordaléka, mikor jutok hozzá(d)?
Egyet szeretek csak? Mindet szeretem?
Hol ezt, hol azt?
Fordítom komolyabbra.
Fordítottam számosat, hasonlót keresve itt és ott.
A hetvenes években a varázs-szó a kontrasztivitás volt a nyelvtanításban. A divat változásai szerint előbb a direkt módszerek közül az orális metódus, majd később a generatív grammatika meg a strukturalizmus, s – mint akkoriban a forrónadrág meg a miniszoknya – mindig újra visszatérően az audio-vizualitás.
Mi a divat ma, ki tudja?
tapasztalat
Nem a kontrasztivitás mániája tette, inkább a természetes érdeklődés, hogy a magyar nyelvórákon afrikai és ázsiai diákjaink – különösen a falusi származású ázsiai és afrikai hallgatók – örömmel vették, ha egy-egy közmondás színesítette az órát, s így alkalmuk támadt az összehasonlításra. Gyakran kiderült, hogy ugyanazt a tapasztalatot fogalmazza meg ez a nyelv és az a nyelv is, de – mivel a természeti környezet más – más a kép is. A vietnami ember számára például a hideg fogalma nem kapcsolódhat a hóhoz és a jéghez (hiszen talán soha életében nem lát ilyet), tehát, ha valami hideg, az nem jéghideg, s nem is „olyan hideg, mint a jég”, hanem „hideg, mint a pénz”. (Úgy tűnik, ez a szóláshasonlat mélyebb a miénknél, mivel a magyar a fizikai, a vietnami az érzelmi hidegséget is érzékelteti.) A lassúság képzetét a magyar a csiga, a vietnami – sok más nyelvvel együtt – a teknősbéka mozgásának képével idézi fel, a „lassú, mint a csiga” vietnami megfelelője „lassú, mint a teknősbéka”. A haszontalan munka magyarul „falra hányt borsó”. Arra az emberre, aki így tesz, vietnami nyelven azt mondják: „sót szór a tengerbe”.
A természeti-földrajzi környezet eltéréseitől függetlenül is más és más megfogalmazásban kristályosodhat ki ugyanaz a tapasztalat, gondolat (esetleg közhely-megállapítás). A mi „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik” igen szemléletes mondásunknak a vietnamiban legalább három, szintén érdekes és képszerű megfelelője van. Az egyik: „Ha éjjel sétálsz, előbb-utóbb összetalálkozol az ördöggel.” A másik: „Aki késsel játszik, végül megvágja magát.” A harmadik: „Ha a szalma a tűz mellett van, előbb-utóbb lángra kap.”
Előfordul, hogy a közmondásban felhasznált kellékek ugyanazok, de a segítségükkel kifejezett ítélet különbözik. Az összehasonlításkor gyakran adódik, hogy az egyik nyelvben meglevőnek nem találjuk a párját a másikban. Például: „Ha fővárosi híreket akarsz hallani, utazz vidékre” (koreai). „A hegy nem megy a hegyhez, de ember az emberhez” (perzsa). „Bárha sima a víz, ne gondold, hogy nincs már benne krokodilus” (maláj). „A pénz úgy átszalad a szegényember házán, mint a szél a bambuszkunyhón” (vietnami).
Kínálták magukat a közmondások, kössem csokorba őket.
Egy szerény csokornyira a Magyar Nyelvészek II. Nemzetközi Kongresszusán adódott alkalom. A téma a jelentéstan és stilisztika volt, a százhuszonöt előadás és korreferátum között az egyik fölsorakoztatott néhányat a különböző nyelvek hasonló tartalmú közmondásaiból.
A kérdés: hol s mit terem a türelem?
kincstalálás
Sok nyelv a gyümölcsérés, sok más a kincstalálás képével szemléltet. Így a türkmén: „A türelem-folyó medrében tiszta arany található.” A hindi kevésbé képszerű, de hasonló ítéletet alkotott: „A türelem a legnagyobb gazdagság.” Ugyanezt a tapasztalatot a japán szemléletessé tette: „A türelem kincseskamra az egész életre.” A kazah ugyanígy vélekedik: „A türelem-út végén ott van az arany.” A grúz: „Akinek türelme van, annak szerencséje is.”
A türelmesség az arab szerint különösen a szegények számára fontos, hiszen „A szegény türelem nélkül: lámpa olaj nélkül.” A negatív tulajdonságból adódó balsiker – „A szomjas ember összetöri a korsót” – szintén a pozitív felé orientál. Ugyanígy a mongol, bár kevésbé szemléletesen: „A türelmetlen ember kétszer végzi el ugyanazt a munkát, amit a türelmes egyszer.” (Ez a „a rest kétszer fárad” tapasztalatunkat juttatja eszünkbe, bár a mongol türelmetlenről és nem lustáról beszél.)
Természeti képet használ a vietnami: „Sok idő kell ahhoz, hogy az eperfa levelei átváltozzanak selyemmé.” (A szép, áttételes, kissé bonyolult kép az ország természetföldrajzi helyzetére is utal, arra, hogy az ország szomszédos a selyemhernyó-tenyésztés őshazájával.) A török közmondásban is helyet kap az eperlevél és a selyem: „Ha türelmesen kivárod, az éretlen bogyókból érett szemek lesznek, s az eperfalevélből selyem.”
A térképen távol vannak, de tartalmában közeli egy grúz, egy arab és egy szuahéli mondás: „A türelem kulcs az örömhöz”. „A türelem kulcs a boldogsághoz.” „A türelem kulcs a mennyországba.”
Ellentétre építi példázatát a perzsa: „A türelem keserű, de a gyümölcse édes.” Kérdés formájában szuggerálja tapasztalatát a maláj: „Attól, hogy föl-le futkosol a csónakban, talán előbb érsz partot?”
A fentiektől eltérő – ősi mesterséget idéző – kép az abház nyelvben: „A kő is megreped, ha soká tüzesíted.”
Ennyit a türelemről.
És a rózsáról, ami ilymód terem.
(Másik ága az asszociációnak: Nincsen rózsa tövis nélkül.)
Ő az igazi?
Nem?
Hát akkor?
Rokona a türelmesnek, de kevésbé szép, kevésbé szemléletes. És rózsája sincsen. Kissé talán langaléta. Hosszú, görnyedt. Őt mondom, mondtam, mondogatom magamnak, másnak. Ezt a kínait:
„Amiatt ne légy szomorú, ha nem tudsz, de amiatt igen, ha nem tanulsz.”