A HETVENES ÉVEKBEN

A hetvenes években – emlékeztek? –
mennyien voltunk!
Élt nagypapa, nagymama, élt anyám
az ebédet anyu főzte
mindig tizenkettőre, és sokszor a
nagy asztalra terítettünk, köréje ültünk.

Igaz, akkor még lehet, hogy nem is volt meg
ez az asztal, a másikat nyitogattuk
szét kellett szedni – a konyhából
úgy lehetett csak behozni – itt benn, a
szobában, újból összerakni.

S túl a családon, ezen a
kis világunkon túl is mennyien voltunk
ki hol
intézetben, gyárban, hivatalban –
mennyi emberrel találkozhatott
utált főnökkel, unt kollégával
piti haszonleső szarkeverővel…
Volt kit utálni,

azaz a mérleg mindkét tenyerében volt
súly elég. Odi et amo.
Most
fogynak a súlyok,
ritkul a levegőnk:
gyűlölni is
szeretni is kevés.

kép | shutterstock.com