Somos Béla

A DOMINÓK; A KÁRTYALAPOK

1999 február

A DOMINÓK; A KÁRTYALAPOK

A dominók, a kártyalapok nem akarják az igazat többé. Nem találkozik a betűvel a betű. A lemorzsolt idő a kutyának se kell. Fölcsipegeti a szél.
Szeretnéd, hogyha szeretnének, de jól tudod, hogy nincsenek örökérvényű mentőövek.
Tabán küszöbkövei, utcakövei, kútkávái elkallódtak. A tudás összekaszabolt arcú hősei befelé néznek.
Az első személy és a második személy a harmadik személyre vár. A harmadik személy ráér, miért sietne.
Bergson rángatja a falióra mutatóját. Hol siet, hol késik. Mi fájt tavaly ilyenkor? Emlékszel holnaputánra?
A nyitott ablakon beomlik a szobába az ősz. Az elmúlás szép évszaka lehetne. De lehet-e szép, ha nem szelíden, nem lágyan, nem elégikusan fáj, hanem gyötrően és a tehetetlenség tudatával?
Ha fölcsipeget a szél és találkozik betűvel a betű. A szabadság üres lesz, mint a luftballon, ami szétpukkad vagy elviszi a szél.

kép | jumpstory.com