KÖLDÖKZSINÓR
Magaddal hoztad a lebegést,
korallok mintázata burkolt be,
óriás teknős, halrajok úsztak előtted,
kenguru érdes nyelvének érintése,
szivárvány-papagájok rikoltása,
nyolc méter hosszú sósvízi
krokodil szemének piros villanása
kísért az éjszakában,
és nem szóltam még a tengeri viharról,
a mágneses szigeten az orchideákról,
ahol az ágakon gyömölcsszívó denevérek
szunnyadnak nappal fejjel lefelé lógva,
neved terepjáró, vörös por, őserdő szíve
üvegfalú templom, freskója a tenger,
falu, ahonnan már nem vezet
tovább betonút, illatod tenger,
licsis méz, eukaliptuszok illó olaja,
elhoztad sejtjeidben többezer kilométerre,
erre a kontinensre, csak azért
hogy megszülethess belőlem.