SOK A SZÖVEG
2012 november
Ahogy lótok-futok a városban,
egyszer csak nagy csörömpöléssel
egy csukaszürke páncélos gördül
a járda mellé, tornyából acélsisakos,
viharszemüveges harcfi hajol felém.
„Megmondaná, polgártárs, hol vagyok?
Az Amazon mellől indítottak, egységünk
átkelt az Ardenneken, de én valahogy
elkanyarodtam. Ezek a rossz utak…
Azóta hajtom a járgányt, tán két hete
dízelt faszoltam a töröknél, de azt sem
értem, miként hajtottam át a vizen,
hiszen a lánctalpakon szem rozsda sincs…”
– Melbourne-ben van –, feleltem kurtán,
mert idegesít, ha ismeretlenek
feltartanak szószátyárságukkal, különösen
amikor sürgős dolgom van.
