Sipos Júlia

A HONI ROZSDA MEGFOGTA, MEGETTE

Beszélgetés Nagy J. Endre szociológiatörténésszel [1994 november]

A HONI ROZSDA MEGFOGTA, MEGETTE
Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet
Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép emberszívként szikrázni ha akar:
A honi rozsda megfogta, megette.
Ady Endre

BIBÓ ISTVÁN

A hetvenes években Bibó István neve hívószó lett a demokratikus ellenzék körében. Miért éppen ő vált az ellenzéki gondolkodás szinte jelképes alakjává?

Mert Bibó eszméi átfogták Magyarország és Kelet-Közép-Európa népeinek célkitűzéseit, és egyesítették a legfontosabb haladás-koncepciókat. Elutasította a régi, premodern – vagy Magyarországon félfeudálisnak nevezhető – hagyományokat, átvette a szocializmus társadalmi igazságosság eszméjét, ezáltal a harmadik út koncepciót összekötötte egy olyan jövő-vízióval, amely a kapitalizmus meghaladását is magában foglalta. Éppen a harmadik út követelésével jelölte ki az itt élő népek felszabadulásának, az idegen elnyomás megszüntetésének szükségességét. A hetvenes évek közepe táján nálunk azért kezdődött az újrafelfedezése, mert a marxizmus-reneszánsz, amelyet főként Lukács képviselt, s persze a Lukács-iskola, már kimerülni látszott. A 72-es „szigorítások”, amikor is Heller Ágneséket kiszorították az országból, de már előbb: a ’68-as bevonulás világossá tette, hogy a marxizmus reformálása, a szocializmus „javítása” vereséget szenvedett. Létrejött tehát egy ideológiai vákuum. Ráadásul Bibó eszméi olyan történetszociológiát hordoztak, amelyek a történelem tendenciáiról is jóval izgalmasabb, korszerűbb megközelítést kínáltak, mint a marxista.

Bibó István

A hetvenes évek második felében fiatal értelmiségiek felfedezték tehát Bibót. Kéri László még az ELTE Jogi Karára is elhívta egy beszélgetésre. Film készült Erdei Ferencről, s ehhez a filmhez interjúzott Bibóval Csoóri Sándor, Sára Sándor, Hanák Gábor. Erdei fia, Erdei András is készített vele háttérbeszélgetést, s persze hosszú „külön interjúkat” Huszár Tibor, amelyekből később kötet született. A Bibó Emlékkönyv történetét pontosan elmeséli Réz Pál – azt is, hogy mire a kötet készen lett, 1979 májusára, Bibó meghalt, s valóban emlékkötet lett a gyűjtemény…

Aminek komoly politikai gesztus-értéke volt…

ragyogó sugallat

Például azért, mert megjelentek a könyvben a nagyon különböző szellemi-politikai irányzatok képviselői – együtt. 1978-ban egyébként formálisan is megalakul az ellenzék az első ellenzéki dokumentummal, a Charta 77-hez kapcsolódó tiltakozással. De a Bibó Emlékkönyvbe nemcsak az ellenzékieket vonták be, hanem a szimpatizánsokat is – Vas Istvántól Szűcs Jenőig, s az egésznek volt egy olyan ragyogó sugallata, hogy mindenki hajlandó kiállni a rendszer ellen.

A kötetben békésen szerepeltek egymás mellett úgynevezett népiesek és úgynevezett urbánusok…

És ez nagy riadalmat keltett a legfelsőbb politikai vezetésben. Ugyanekkor Genfben elindult Bibó műveinek kiadása – már világos volt, hogy Bibó zászlóvá válik. A nyolcvanas évek első felébe jutottunk, közeledett Monor, Lakitelek, a Szabad Kezdeményezések Hálózata. Az évtized második felében tanítottuk Bibót az egyetemen, megjelent Huszár Tibor válogatása.

Ez társadalmi jelenség, folyamat, de a Bibó-művekkel találkozók nagyon is személyes revelációként élték meg…

Sokaknak okozott világnézeti változásokat. Erdélyi Ágnes például leírja, hogy Bibó zsidókérdésről szóló tanulmánya szembesítette őt a saját zsidóságával. De végül is újra csak azt gondolom: lenyűgöző hatású volt ennek a koherens rendszernek a felfedezése, amelyben összeolvadt a társadalmi haladás eszméje a szocialista elképzelésekkel.

Bibó István

S Önnek mi volt a legfontosabb?

Engem a közigazgatás érdekelt, s Bibó itt is olyan eredeti szempontokat mutatott be, amelyekről nem is hallott senki.

Ebben a szociológiatörténeti sorozatban nem először találkozunk szereplővel, aki a keresztény középosztályból indult…

Bibó családja ráadásul protestáns volt, kurucos, erősen Habsburg-ellenes hagyománnyal. Nagy hatással volt rá Erdei Ferenc, illetve Reitzer Béla – az előbbi a paraszti valóságot is hozta számára, az utóbbi a polgári radikalizmust, a Huszadik Század könyvtárát…

És Bibó szintézist teremtett?

túlságosan úriember

Igen. A Huszár Tibor szerkesztette levelezésből ez kiolvasható. Ismerjük például Reitzer levelét, amelyből megtudható, milyen volt Bibó „megtérése”. Ez voltaképpen válaszlevél Bibónak – a Bibó-levél megsemmisült, de a válaszból bizonyos fokig rekonstruálható az is. Bibót mindenki előkelő idegenként kezelte Szegeden, ő fölötte állt a lelkes fiatal kezdeményezéseknek, túlságosan úriember volt. Később úgy fejezte ki, hogy „az abszolút értékek megtették rám hatásukat, és rájöttem, hogy vallani és vállalni kell”. Reitzer visszaírja: „nagy örömmel látom, mégis ugyanazon az oldalon állunk mindketten, és Erdei Feri, aki mindig respektussal, de kissé tartózkodóan viszonyult hozzád, vágyteljesedéssel vette tudomásul a megtérést.”

Bibó egyébként mindig politikus akart lenni, de ekkor, ’34-ben úgy képzelte, hogy eljut majd a ranglétrán az egyetemi professzorságig, s elérve ezzel bizonyos függetlenséget, politikai porondra lép. Nem egészen így alakult. ’38-ban részt vett a Márciusi Front körüli szervezkedésben, a megszállás idején zsidómentésért letartóztatták, ’45-ben a Parasztpárt ideológusa, s közben szellemileg független. Sohasem fogadta el Erdei tézisét, hogy két lehetőség között van választás: vagy nyugat, vagy kelet…

vecteezy abstract marbling art patterns as colorful background 14514787 629

Ma mire érdemes leginkább figyelni a bibói életműből?

Jó volna, ha nem csupán szlogeneket tudnánk, használnánk az életművéből, mint például azt, hogy „demokratának lenni annyi, mint nem félni…” Tovább kellene olvasni… Nagyon fontosnak érzem, amit a sztálinizmus és a fasizmus különbségéről ír: „… A marxizmus-leninizmus filozófiai, társadalmi és történelmi szemléletének szűkös voltától teljesen függetlenül kell mérlegre tennünk azt a társadalompolitikai célt, melyet a marxizmus-leninizmus a maga filozófiájával és társadalmi szemléletével jól vagy rosszul alátámasztani kívánt. A marxizmus-leninizmus által meghirdetett politikai és társadalmi harc végső célkitűzése a szabadság, az ember felszabadítása a természet, a munka és a társadalmi elnyomás szolgasága alól. Ennek a célnak az érvényességéhez és a feléje való haladás lehetőségének az érvényességéhez sem fér semmi kétség. Kétségessé egyrészt, mint láttuk, az eszméknek az a rendszere vált, melyet e cél köré a marxizmus-leninizmus épített, másrészt az eszközöknek az a rendszere, melyeket az eszmék alapján kiépített, s melyek nem a kitűzött cél felé, hanem attól elfelé vezettek; az erőszak kultusza, a diktatúra állandósítása, s egyáltalán a minden erkölcsi gátlástól felszabadított taktikai szempont egyeduralma. A sztálinizmus politikai eszközei lényegükben nem különböznek a fasizmusétól, de a fasizmusnak embertelenek voltak nemcsak az eszközei, hanem a céljai is, az emberi személyiség teljes megsemmisítése és alárendelése valamilyen közösség vélt vagy valóságos érdekeinek. Éppen a célok különböző értéke okozta, hogy a marxizmusban-leninizmusban felnevelt ifjúság körében egy a fasizmuson belül el nem képzelhető eszmei forrongás jött létre, melyet a meghirdetett céloknak és a célok megvalósítását alapvetően meghamisított eszközöknek elmondhatatlan ellentmondása váltott ki… Mindenekelőtt tehát nem igaz, hogy a cél szentesíti az eszközöket. Hamis minden akcióprogram, amely tobzódik céljainak ‘kíméletlen eréllyel’, ‘minden eszközzel’, ‘bármi áron’ való keresztülvitelében; az erkölcstelen eszköz meggyalázza a jó célokat is.”

Bibó neve szinte a moralitást is jelenti. S talán amikor a hetvenes években elkezdődött felfedezése, az alkura túlságosan is kész magyar értelmiség megérezte rendkívüli etikai ethoszát…

közös nevezőn

Az ifjú Lukács írta: a tragédia hősei már meghaltak, amikor a színen megjelennek… nos, Jaltával eldőlt, hogy kiépül nálunk is a sztálinista rendszer. Bibó belső emigrációba vonult, élete eszmévé magasztosult, és így sorsa megtestesítette Kelet-Európa népeinek sorsát. S van egy történelmi pillanat, amikor nagyszabású, tragikus hőssé válik: 1956. november 4-én, amikor írni kezdi a Nyilatkozatot. Ismerjük… „Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselője…” 1957 májusában letartóztatták, ’63-ban szabadul. Eztán a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára Szerzeményezési Osztályán dolgozott, s rengeteg tervet dédelgetett magában. „Szeretnék írni az ember félelemtől terhelt kondíciójáról, a gyűlölet és élethalálharc ideológiáiról mint amelyek ezt a félelmet fokozzák, továbbá a rang, uralom és vagyon intézményeiről, melyek ezt a félelmet tűrhetően megkötik, de egyben intézményesítik is, valamint a hatalom megosztásának elvéről mint a félelem feloldásának első sikeres és intézményes kísérletéről, végül a hatalmi presztízsen (rangon, uralmon és vagyonon) alapuló társadalmakból a kölcsönös szolgálatok társadalmába való átmenet perspektívájáról, melynek keretében liberalizmus és szocializmus közös nevezőre hozattatnak és külön-külön való fejfújattatásuk szétpukkantatik, szeretnék írni az erőszak megengedett vagy meg nem engedett voltáról, melynek keretében az apai pofon, a testi fenyíték, a halálbüntetés, a háború és a forradalom közös nevezőn tárgyaltatnak, részben igazoltatnak és részben elmarasztaltatnak, s a hivatásos reakciós és a hivatásos forradalmár már megmerevedett steril magatartásformákként elítéltetnek, szeretnék behatóan írni arról, amit az itt küldött műben is pedzek, mely szerint a hatalom igazolásának modern tömegigénye mellett a hatalomnak az elveket felrúgó, cinikus vagy immorális gyakorlása nemcsak egyszerű elítélés alá esik, hanem az egész emberiséget létében fenyegető végzetes tömeghisztériákat és pusztító ideológiákat (hitlerizmus, maoizmus stb.) vált ki – mindezek a témák egymással szorosan összefüggenek… Íme a tízéves terv.”

vecteezy abstract marbling art patterns as colorful background 14877300 478

Rendhagyóan hadd válasszak akkor én is egy idézetet Bibótól – sokat elárul, azt hiszem, nemcsak életéről, gondolkodásáról, hanem a szociológiatörténetről is: „Legújabban, tizenöt év elteltével amnesztiám elnyerése óta, beadtam az ilyenkor esedékes rutinszerű kérelmet büntetett előéletem törlése érdekében. A kérelemhez támogatást nem kértem, de kértek helyettem mások, olyan jóakaróim, akiknek nagyon szívükön feküdt, hogy békességben éljek a hatalommal, amellyel, Isten látja lelkemet, semmi kedvem nem volt és nincs értelmetlenül kötekedni. A kérelmet a Legfelsőbb Bíróság teljesítette. Hogy ezek után kapok-e útlevelet, az a jövő titka: ha igen, és élek, talán még eljutok Erdélybe, Krakkóba, a Tátrába, s talán még Londonba és Görögországba is… szinte magamat is meglepett, mennyire felgyűlt bennem az írnivaló, most, két és fél évvel 70-ik életévem előtt. Eredeti szakmám, az állam- és jogelmélet mellett magyar történelem, európai történelem, kultúrtörténet, még pár apró irodalmi téma is van ezek között, van köztük friss gondolat, van 30 évesnél régibb kézirat. Az államelméleti és szociológiai témák, ha nem is jelentőségében, de mennyiségben kisebbségben vannak közöttük.

közlési kívánságaim

Mindezek napvilágra hozatala lényegében az egyetlen valamirevaló cél hátra lévő életem számára. Kérdés, mik ennek az eshetőségei mindama buktatók között, melyek egy hozzám hasonló helyzetben lévő ember közlési kísérletének az útjában állnak. Ha teljesen ártalmatlan, politikától, ideológiától mentes, irodalomra vagy régmúltra néző témákhoz fordulok, akkor is ki vagyok téve az állami könyvkiadás vagy állami lapszerkesztés óvatos, hátbiztosító vagy barátságtalan magatartásának, mely végül is sorozatos változtatási javaslatokban (melyek elől sohasem zárkóztam el, ha egy kicsit is helytállónak éreztem őket!) vagy időhúzásban vagy végleges elfektetésben vihetik zsákutcába közlési kívánságaimat… Tovább fokozódnak aztán a nehézségek, ha a téma csak távolról is súrolja a politikát vagy ideológiát, még ha nem is célja valamilyen tételes állásfoglalás kifejtése. Ha pedig kifejezett ideológiai vagy politikai állásfoglalásokról van szó, mégoly elméleti és elvi szinten is – nekem a lényeges mondanivalóim úgyszólván mind ilyenek –, akkor beáll a teljes lehetetlenülés… emiatt mindez nem ok arra, hogy teljesen lehetetlennek vagy járhatatlannak ítéljem akár az itthoni publikálás, akár az itthon erre szolgáló csatornák igénybevételével való külföldi publikálás útját… Teljesen nem zárhatom ki a közvetlen külföldi publikációval való próbálkozást sem, ha nem akarom hátralévő, Isten tudja, mily rövid vagy mily hosszú életemet teljesen hiábavalóvá tenni.”

kép | vecteezy.com