KORBÁCS
Apa minden reggel kávét darál. Közben dúdol. Anya szerint hamisan, de ezt nem mondja meg neki. Folyton a kávédaráló hangjára ébredek. Szombaton és vasárnap is. Vasárnap úgyis fel kell kelni, mert megyünk a templomba. Apa hisz istenben, anya nem, de ezt nem mondja meg neki. Apa szerint minden isten akarata szerint történik. A mise kilenc órakor kezdődik, mi már egy órával korábban a templomban vagyunk. Apa szerint azért, hogy átjárjon minket az isten. Térdelni kell, apa szerint azért, mert isten úgy jobban érti, hogy a bocsánatáért esedezünk. A vastag falak nem engedik be a meleget. Egyébként is félelmetes az egész épület, az oltár mögé felfeszített Jézussal kezdve, a hátsó részen lévő töviskoronás, vérző Jézusig bezárólag. Elég kevesen vannak minden vasárnap, apa szerint azért, mert istentelenek szülik tele a világot. Anya szerint azért, mert mindenki leszarja ezt az egész képmutató faszságot, de ezt nem mondja meg neki. Nekem is csak akkor, amikor apa nincs otthon, anya pedig vörösbort iszik egy bögréből.
bűnösök
A pap bejön, mond valamit, de nem figyelek. Gépiesen vetem a keresztet, gépiesen térdelek le, gépiesen történik minden. Apa szinte nem is pislog. Nézem az arcát, csíkká szorítja a száját, mintha félne. Én is félek. Amikor vége a misének, a földes úton sétálunk haza, apa szerint poroszkálok, anya szerint nem tudom. A templomból hazafele nem szokott mondani semmit. Ahogy közeledünk a házhoz, egyre nagyobb a gombóc a torkomban. Tudom, hogy mi következik. Próbálom kikapcsolni az agyamat, mert akkor nem sírom el magam. Letérdelünk a hideg padlóra. Előtte le kell vetkőzni. Nagyon fázom. Szinte átlátszó a bőröm, az erek sötétkék fonalak alatta. Apa imádkozik. Apa szerint mindannyian bűnösök vagyunk. Aztán bemegy a kamrába, kihozza a kötelet. A végén horgok vannak. Amikor kisebb voltam, nem voltak rajta horgok, de most már elég nagy vagyok hozzá. Anya csendben van. Becsukja a szemét. Olyan, mintha nem lenne itt. Lehet, hogy tényleg nincs itt. Lehet, hogy teljesen egyedül maradtam. Anya felszisszen, ahogy a horgok belemarnak a bőrébe, ahogy a kötél hurkákat rajzol a hátára. Apa közben imádkozik. Milyen isten az, aki ezt hagyja, erre gondolok, amikor az első csapás eléri a hátam. Megpróbálok elájulni, de nem sikerül. A tizedik csapás után már nem érzek semmit, csak zsibbadást. Annyit akarok, hogy vége legyen. Anya hangtalan zokog. Apa szerint már megszabadultunk a bűnöktől. A ruhámat nem tudom felvenni, meztelenül megyek be a szobámba. Az ajtót nem csukhatom be, apa szerint azért, mert a zárt ajtók mögött születik a legtöbb bűnös gondolat.
Vasárnap nem kapunk enni, böjtölünk. Anya próbálja a sebeket kitisztítani a hátamon. Sajnálom, suttogja, annyira sajnálom. Érzem, hogy sír. Néha elképzelem, ahogy elmenekülök. Nem tudom, hogy hova, csak innen el. Mintha apa ezt megérezné. Ilyenkor elmeséli a tékozló fiú történetét. Fejből tudom az egészet, de végig kell hallgatnom. Éhes vagyok, belekordul a gyomrom a történetbe. Apa elmondja, hogy Jézus negyven napig nem evett.
Hétfőn a kávédaráló hangjára ébredek. Odakint még sötét van, de apa hajnalban jár dolgozni. Húzódnak a sebek a hátamon. A Hold vékony sarlója olyan, mint amikor apa csíkká feszíti a száját a templomban. Kimegyek a konyhába. Apa öltözik. Úgy megszorítja a nyakkendőjét, hogy attól félek, megfullad. (Attól félek, hogy nem fullad meg.) Kotyog a kávé, lehúzom a tűzről. A hétfő jó, mert apa későn ér haza. Anya bögréjében bor van este. Mire apa hazaér, már alszik. Én nem alszom.
hiszekegy
Hétvégére a mamához megyek. Érzem, hogy anya sír a szobában. Nem szeretek a mamánál lenni, mert sötét van. Mindenhol festmények lógnak a falakon. Nem értékesek, csak félelmetesek. Nehéz, műarannyal lefújt fakeretben vannak. Jézus meg puttók. Jézus meg őzek. Jézus a kereszten. Jézus vállán a kereszttel. Jézus a sírban. Jézus véresen előjön a sírból. Jézus üres tekintete, ahogy a pusztában éhezik. A mamánál mindig imádkozni kell, hangosan. Nem lehet elmismásolni, mint otthon. A reggelihez három miatyánk, az ebédhez üdvözlégy, a vacsorához hiszekegy. Alvás előtt mindig más. Néha ének. A sötét szobában éneklek a nehéz dunyha alatt. A mama mellettem fekszik. Ő is énekel. Arra gondolok, hogy megfojtom. Ilyenkor hangosabban éneklek, nehogy hallani lehessen a gondolataimat. Apa szerint isten minden gondolatot hall, de azt remélem, hogy ez nem igaz. Anyára gondolok. Amikor a mamához megyek, akkor anya kék-zöld, mire hazaérek. Attól félek, hogy egyszer meghal. Kásás a hangja, gyenge, mint egy meglőtt, korcs kutya az árokparton. Fekete, kék és lila hurkák vannak a csöcsén. Az arca felpüffedt, a szemét sem tudja kinyitni. Olyan hideg van a házban, mint egy kriptában. Nem tud járni, még a kezét sem emeli fel, amikor meglát, ha lát egyáltalán valamit. Apa borotválkozik, mert minden nap kétszer megborotválkozik. Azt mondja azért, mert mi van, ha isten éjszaka szólítja magához.
Ha isten mindent tud, akkor azt is tudja, hogy éjszaka kiszökök a fészerbe, mert megölöm apát. A fészer igazából egy deszkákból tákolt valami a szeméttel borított udvaron. Megpróbálom felemelni a fejszét, de nincs elég erőm. Kitapogatom a kalapácsot. Ez könnyebb. Felemelem, lecsapok vele a földre. Ha engem ütne meg vele valaki, akkor fájna. Apának is fájni fog. Visszalopakodok a szobámba. Attól félek, hogy apa meghallotta. Éberen alszik, azt mondta, azért, hogy meghallja, ha a takaró alatt játszom a pöcsömmel. Mert azt isten nem szereti. A kalapácsot beteszem a párna alá. A Hold már nem sarló, hanem félhold. Mire telihold lesz belőle, apát eltemetik.
nincs lelke
Sötét a hajnal. Előveszem a kalapácsot. Ha isten mindent tud, akkor azt is tudja, hogy miért. Recseg a padló a talpam alatt. Ha apa felkel, és kérdőre von, azt mondom, hogy pisálni megyek. De nem hallok mozgást. Apa egyenletesen lélegzik. Anya nincs mellette. Apa néha kizárja a teraszra aludni. Ha úgy ítéli meg, hogy sok a bűne. Besurranok a szobába. Ott állok apa mellett. Békésen fekszik. Azt gondolom, hogy aki ilyen békésen tud aludni mindazok után, amiket tesz, akkor annak nincs lelke. Anya szerint sincs neki. Felemelem a kalapácsot. Apa kinyitja a szemét. Megpróbál felülni, de addigra a nehéz kalapács belevág a homlokába. Nem tudom, hogy honnan van ennyi erőm. Reccsen a koponyája. Jó érzés. Nem tudom abbahagyni. Nem is akarom abbahagyni.
Megmosakodok a lavórban. Mintha úgy emlékeznék, hogy a hideg víz jobban lemossa a vért. De lehet, hogy a gecit. Legalábbis apa ezt mondta anyának, hogy hideg vízzel mossa ki a pináját. Lefekszem aludni, mert hajnalban fel kell kelnem kávét darálni.