TEHÁT A STYXI JÁRAT
1997 június
Úgy kezdődött, hogy nem
Volt egy szöveg se jó,
Később csak gyászzenét
Kerestem, meghaltál, mondtam
Sokszor, és ez marad, ha
Tudnák, mit jelent, úgy tűnt
A hőség nejlonfóliájában,
Kiejtés dolga csak, és érthető
Lenne az éjszaka, mikor nyitott
Szájjal, sárgán egyszerre nem
Ziháltál már, a helyes kiejtés ez
A szünet, ami beállt, mint egy
Hajókabin körablakán az éjszakát,
Úgy láttuk azt a végső arcot, amit
Megmintáz a szó, ha jól ejtem,
Meghaltál, vészkijáratot, kis csónakot.
Ilyesmit mondok, azt a néhány csillagot,
Ami akkor világított, utolsó társaid,
Legalább ezt, és azt, hogy nem hiszem,
Meghaltál, úgy ejtem, mintha egy hosszú
Mólón sétálnék oda-vissza, oda, a sárga
Arc egy lázálom holdja, vissza, magad
Világítasz, beszélsz, valami kompra
Gondolok, mikor azt mondom, meghaltál.