MENE, TEKEL
2001 február
Kívántam, hogy ne múljon el a nyár,
Tudván, nincs isten ott, ahol sötét a
Bú, megy szürke útjain előre-hátra
Egyre, és hideg, mint volt az ágy,
Rég nem fűtötte vágy, még ősz se
Volt, de fázni kezdtél, vacogtál, mintha
Nyirkos földön lennél. Hajnalban
Álmodtam a kéményt, szűk torkából ritka
Füst szállt föl, tégláin több réteg
Korom, kettőnkről írtam egy kérdést
Bele, hatalmasan zúdult a fáradt
Gyűrűbe az első napsugár, tudtam, választ is
Ad vele.