Simon Balázs

BRUTUS, AZ ARISZTOKRATA

1995 augusztus

BRUTUS, AZ ARISZTOKRATA
„Mindig álöltözetben…”
(Nietzsche)

Brutus, a született arisztokrata,
A trójai származék, akinek apját
Meggyilkoltatja vetélytársa, a
Trónbitorló. Brutus, aki inkognitóba
Kényszerül – a megvetését rejti el.
Inkognitója a hülyeség, gyengeség
Látványos neme. Brutus, a veszélytelen
Debil. Az ellenség megtévesztése és
Megnyugtatása gyengeségünkkel.
Szemernyi felületet sem hagyni a
Gyanakvásnak, a gáncsnak, miközben
Belül őrjítő tűz ég. A somfabotba
Rejtett rúdarany. A Delphoiba vezető
Úton: a koldus göcsörtös botjával
Bukdácsoló vagy az őrültek vitustáncát
Járó Brutus. A játékában kifejeződő
Félelmetes ittasultság útitársait, a
Királyfiakat valójában zavarba ejti,
Ezért kell durván és minél egyértelműbben
Kinevetni a szerencsétlent. Egy királyi
Jogarnak engedelmeskednek öntudatlanul, az
Aranypálca láthatatlan suhintásainak.
A somfabotba rejtett rúdarany. Amit
Apollónak készített. Önleleplezés és
Megmutatkozás az arisztokratikus istenség
Előtt. Végre mezítelenül, inter pares
Lenni, hübrisz ez már-már, túlcsordulás.
Mintegy cserébe az istentől: a jóslat –
Ez is képes beszéd. A talány, az enigma
Kedvelése: Odi profanum vulgus. Talán
Egymásra is mosolyogtak ott, Delphoiban,
Az isten és a hős, míg a királyfiak
Kirekedve, bosszús arccal félreértenek.
A hülye lett a bölcs:
Kétszeres kéj, amit csak az inkognitó
Adhat. A föld megcsókolása, a jóslat
Értelme, a földé, amely mindenkié, közös
Anya, demokratikus mozdulat – Brutus
Sorsának fordulata: továbbra is
Rejtőzködnie kell. Az arany sosem
Bukkanhat elő. Egy köztársaság egyik konzulja
Lesz, nem király vagy hős, adminisztrátor.
Mert a jóslat sosem egészen ,,igaz”: Apolló
Királyról beszélt, Brutus csak konzul lett,
A jóslat iróniája, Apolló elértette a célzást.
Maga is somfabotba rejtette az aranyat.
Brutus kivégezteti saját fiait, akik
Ellenséggé válnak: ez nem adminisztrátorra
Vall, hanem a rejtőzködő hősre, aki olyasmit
Tesz, amit senki más, csak látszólag azért,
Hogy példát mutasson a ,,népnek”, inkább azért,
Hogy elrettentse, és elválassza így magától.
Miközben a köztársaság ügyeit intézi,
Valójában a harcot várja, melyet csak
Látszólag a köztársaságért, valójában magáért
Fog megvívni. Így is lesz: Arrunsszal vívja
Meg, mostoha ifjúkora legcudarabb mostoha-
Testvérével, aki a legtöbbet gúnyolódott
Rajta, sértegette, mint a mesében. De
Mégsem bosszú ez, hanem öncélú harc.
Párbajuk igazi homéroszi összecsapás, melyben
Csellel, fortéllyal győzhetne talán, de ő
Az egyenlők küzdelmét választja, ahol nincs
Győztes vagy vesztes, Arruns méltó ellenfél,
Maga is ebben a párviadalban látja élete
Teljét. E küzdelem gyönyöre felülmúl mindent,
Pajzs nélkül, csak a lándzsákkal, szúrva és
Átszúrva, a hosszú bújócska ér véget, mintha
A napra érne ki, úgy. A halálát túlélő
Látszat somfabotba burkolja megint:
Brutus, a Köztársaság Bajnoka, ,,hősi
Halottja” – így fognak emlékezni rá,
Amíg a Capitoliumon áll a holtak
Mosolyra húzódó örök hallgatásával.

kép | wikimedia.org