A MÁSIK ÉVSZAK
1996 január
Annának
Nem mozdulok továbbra sem.
Pedig megnézhetném, közel van,
Fánk, a törneri fenyő, előtte
Állhatnék veled a még most is,
Éjjel inkább kályha-, mint lég-
Huzatos samottmelegben, és érezném,
Belep a harmata, azon a hőtisztáson
Állva, emlékszem, veled, mikor
Elolvastuk feliratát, mint egy
Füvészkertben, télen, mikor nem
Volt más zöld a légtérben, egyetlen,
Tőről elhajló ágán melegforrásként
Kúszott fel az a kevés, érett
Penészszínű levél, sosem láttuk
Zizegni, mintha ércből lettek volna,
Ásott pénzérmék, és meztelen volt
Köztük mindenhol az ág, szeméremhely
A mondai fügelevél alatt, nem volt
Szabad ránézni, inkább még egyszer
Elolvasni, ez itt a törneri fenyő (én
írom így), tudni, ilyen hiányosan,
De örökké zöldell, jelképes – mintha
Festett – levelei közt megül a másik
Évszak, télen langyos, nyáron hűs,
Ahogy a sűrűben, de csak, ha szemlesütve,
Vagy mint festményt hunyorítva, távolról,
Akkor karnyújtásra, elképzelem,
Nem mozdulok továbbra sem.