A LÉLEKPOHÁR

Mikor eltört, léleknek
Tűnt a rizsszemes pohár,
Alján a napraforgó-minta
Megmaradt, az oldalfal felét
Harapta ki a robbanás, fejtéstől
Csonka hegy, nyitott völgyteknő,
Szélvészek nyargalta szín, amíg
Megtöltötte a gőzölgő, forró
Ital, edény volt, most lélekpohár,
Csak nem tudom, elszállt-e, mikor
Széttörött, egy színházrom ilyen, a
Foghíján nézni messzi… olyan, mint
Az őstenger föltárult medre, a száraz
Napraforgó, mintha megfejtendő
Vízjele, pedig csak egy törött kínai
Rizsszemes, amit mindjárt kidobok, és
Egy kék fenéknövény, figyeld, a
Lélekpoharam, lehet.

kép | shutterstock.com