Simon Balázs

A GALAMBFOGAT

1998 december

A GALAMBFOGAT

Átbújni hozzájuk, mint a
Legyőzőnek a lándzsákból
Rakott járom alatt, a nyakszirtem
Fölött, mint ráesni, kattog a
Roletta, ahogy áthúzom az ablakot
Alatta, hirtelen forró, zsíros
Szagok közé, először szinte vártam
Is a Tiberist, ahogy zubog, egy
Város szennyesét, vagy azt a
Madárkloákát az Erzsébet hídnál,
A párában, a forró luk körül a
Menzás sirályok kicsit tengeri képletét
A buszkanyar alatt, átbújni most, ez
Egy galambfogat, a húzósok szállnak,
A lógósok maradnak, én fönt a bakon,
A párkányon, ahova mindig vágytam, hogy
Ne a sárban, mint egy kis parasztgyerek,
A cél felé, hogy végig tartva, mint egy
Kantárt, húzva és engedve is.

kép | publicdomainpictures.net