SIC TRANSIT
in memoriam T. J.
váratlanul jött, mint a nyári eső,
nem karcolt kóbor villámot az égre,
mintha tintát borítana ki suta
mozdulattal, türelmetlen sötét lett.
megkövült mozdulat, ahogy pólóját
épp fel- vagy levette volna – nem derül
ki már. megszakítva maradt ültében
az ágyon, félig ruhában. legbelül
befejezetlen hagyott mindent, egész
helyett törtekből kellett kiszámolni,
a magánytól összegyűrt ágyhuzaton
mi nehezebb: meghalni vagy álmodni?
mint a nyári eső, váratlanul jött,
és nem várta meg, amíg felöltözött.
