Szvetelszky Zsuzsanna

SÉTA A SZEMÉT-DOMBON

2001 augusztus

SÉTA A SZEMÉT-DOMBON

Szatíra pedig azért nem következik az alábbiakban, mert a Szemét-domb tényleg üde és zöld, szakszerűen parkosított és karbantartott, mi több, helyenként már természetvédelmi területnek kikiáltott lanka. Ünnepnapokon csak a kora reggeli órákban látogat ide a csöndre vágyó ember, mert a délelőtt során ellepik a tisztásokat a turisták, a hatalmas piknikkosarakkal érkező családok. A Szemétdombon szép és biztonságos játszótér várja a sok gyereket, friss kéregzúzalékkal hintett a hinták alja, a domboldalban kínai császároktól ellesett suttogó falak — persze a szellemi épülés végett.
tanúhegy is ám
A Szemét-domb eredeti neve Monte Scherbelino, vagyis a helyes fordítás, németből, olaszból vegyest inkább így hangzana: Törmelék-hegy. Csakhogy, mivel Mount Everestből vagy Badacsony-Lábdihegyből csak egy van a világon, Monte Scherbelino azonban több is található Németország-szerte, ezért a törmelékhegy megnevezés legfeljebb olyan természetföldrajzi kategória lehetne, mint a tanúhegy, példának okáért a mi szépséges Somlónké. No de a Monte Scherbelino, vagyis minden Monte Scherbelino tanúhegy is ám, nemcsak Törmelék-hegy. Tanúja pediglen azon sedre és kapkodós időknek, amikor az emberek fogták az ő hulladékukat, kicipelték a város mellé, a mezőre, ott leborították, és ezzel elintézettnek is vélték a dolgot.

Az egykori szeméttelepekből aztán bonyolult és összehangolt mérnöki és tudományos vizsgálatok, tesztek, kutatások után sok esetben kies Monte Scherbelinók épültek. Mivel általában több ezer, helyenként több tízezer négyzetméternyi terület várt megoldásra, ezért nem volt mindegy, hogy az alternatív fedő- és tömítőeljárások közül melyiket találták alkalmasnak a szakemberek. Az ásványi szigetelőréteg megválasztása — mondjuk a löszagyagé — a helyi talajszerkezet sajátosságaitól is függ, valamint az alapot képező törmelék összetételétől, mennyiségétől, és természetesen a helyi időjárási viszonyoktól. Ez esetben az átlagértékek mellett figyelembe kell venni a tartós esőzéseket vagy a hosszabb száraz periódusokat, és következményeiket: az eróziót vagy a kiszáradást. A szeméthegy — és újdonsült vegetációja — ugyanis másképpen reagál, mint a természetes domborzat.

Az alkalmassági vizsgálatok értékelésekor ügyelni kell a megcélzott nedvességáteresztő képességre, standard értékek alapján kell előkészíteni az optimális szivárogtatást. A végleges fedés előtt vízépítő mérnökök és más szakemberek hónapokon át folyamatosan tesztelik a „talajt”, a fedőrétegek minőségét, a vízáteresztést, a különböző anyagok, illetve azok kombinációinak „viselkedését”. Ha lezárult a fedés — ennek költsége korszerű eljárás esetén négyzetméterenként akár több száz márkára rúghat —, továbbra is folyamatos mérésekkel kell ellenőrizni az új hegy állagát, a kapillaritást.

schutzbauten-stuttgart.de

schutzbauten-stuttgart.de

A korábbi technikákkal készült Monte Scherbelinók közül nem egyet szanálásra ítélt az idő és a tudományos kontroll, mert a korai eljárások még nem voltak tökéletesek, és vagy tönkrement a mű-hegy, vagy a környezetét is bomlás, szivárgás fenyegette. Egy nagyobbacska, régimódi Monte Scherbelino szanálása mintegy száz-százötven millió márkába kerülhet.

Szemét-dombnak mi a paderborni Monte Scherbelinót nevezzük, mert az nem olyan nagy, mint mondjuk a frankfurti, vagy mint az egyik leghíresebb, a stuttgarti, amit talán Pozdorja-hegynek hívnánk, ha gyakran járnánk arra. A frankfurtiaké sokkal nagyobb, mint a miénk: hiába, nagy város, nagy építkezések a nagy háborúk után. (Nemcsak az a szemét jelent problémát, amit naponta termelünk.) A romok eltakarításakor, az újjáépítés időszakában szédítő gyorsasággal növekedett a szeméthegy, egy helyre összehordva, ráadásul azokban az itt már történelminek számító időkben, amikor az újrahasznosítható anyagot még nem válogatták szét háztartásonként, hanem egybehordták a város határába a bűzlő felesleget. A frankfurti szeméthegy 1925 óta „épült”, de majdnem fél évszázaddal később, 1968-ban már az utolsó kukásautó jelent meg a telepen az utolsó adag szeméttel, majd a következő három évben válogatott anyagokkal lefedték a múlt eme maradványát, és 1972-ben új életre kelt a szeméthegy: mint Monte Scherbelino, ezenfelül szabadidőpark és pihenőövezet.

A múltat azonban nem lehet ilyen egyszerűen besöpörni a nagy közös szőnyeg alá. Különböző kockázati tényezők miatt (amelyek a rendszeres talajelemzések és egyéb vizsgálatok során merültek fel) tíz éve a korábbi vidám kirándulók zajától hangos szemétdombot lezárták a látogatók elől, és hogy a távoli jövőben újból megnyitják-e, vagy szanálás lesz a sorsa, még nem egyértelmű.

Ma már nem is nőnek újabb Monte Scherbelinók, mert a szemét nagy része visszaforog, újrafelhasználódik — ezért tekinthetjük ezeket tanúhegyeknek. Hogyan is tanultuk a példákat annak idején? Pliocén: Bükkalja (lignit), eocén: Recsk (rézérc), jura: Bakony (mangánérc), triász: Rudabánya (vasérc), perm: Mecsek (uránérc). Mindez a 4600 millió éve kezdődött földtörténeti ősidő előtt. A Monte Scherbelinók szondázásakor talán majd a háztartási hulladék, az ipari hulladék, az építési törmelék és egyéb rétegek neve kerül tankönyvekbe.
hegy vagy nem hegy?
Akkor hát hegy vagy nem hegy? Néha több száz méter magas, hosszú órákig tart körbekerékpározni, és nyuszik ugrálnak az oldalában. Mórija. Fudzsi-jama. Csomolungma. Sion hegye. Olümposz. Zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája. A hegy a stabilitás és megváltoztathatatlanság jelképe, miképpen a megközelíthetetlenségé is. Amiért a Monte Scherbelinók sohasem fognak hegyként funkcionálni, az ebben az ellentmondásban rejlik. A szemünk előtt nőttek ki a földből: könnyedén elcsúszhatnak, elmállhatnak, elmorzsolódhatnak, szétázhatnak. Az viszont érdekes, hogy általában szabadidőparkok és sportlétesítmények vannak rajtuk, még érdekesebb volna megnézni, hogyan kísérelték meg pótolni az utóbbi évtizedek szakrális hiányát. Annál is inkább, mert a hegy megmászása mindig is a beavatás, a beavattatás egyik jelképe.

ge-pb-elsen.de

ge-pb-elsen.de

Legjobban szeretek a Monte Scherbelinókról túraajánlatokban, idegenforgalmi kalauzokban olvasgatni. Kedves Látogatónk, kábé így a prospektus, a római korból megmaradt műemléktől húszperces séta vezet a kies Monte Scherbelinóra, amely 420 méter magas. Az egykori törmelékhalom tetején emelt kilátóból vendégeink elgyönyörködhetnek a bal oldali völgyben csillogó ezüstös patakszalagban, jobbra pedig a hajdani gumiabroncs-égető helyén létesített modern sporttelep látható!
mi volt itt egykoron
A Monte Scherbelinók legszebb pontjain az ember találhat egy térképet arról, hogy annak idején mi is volt itt (pontosítsunk: mi lapul még mindig cipőnk talpa alatt, csak már nem látszik, nem szaglik), akkurátus és részletes rajzot, amely készséggel magyarázza a múlt iránt érdeklődőknek a színtiszta-színmocsok valóságot. Végig is nézném érdeklődve, talán fel is jegyeznék ezt-azt, hiszen már eldöntöttem, hogy írok a Monte Scherbelinókról, ha néhány évvel ezelőtt nem jártam volna Karthágóban. Nem a tuniszi elit modern villanegyedére gondolok (ahol inkább lebetonoztatták a paloták építésekor előkerülő romokat, nehogy építési tilalmat rendeljen el a műemlék felügyelet), hanem a hatalmas, egykor kétezer ember befogadására alkalmas fürdő maradványaira. Ugyanaz a tisztességes koncepció vezette az ottani makett készítőit: megmutatni, hogy mi volt itt egykoron. Miért is lesz olyan ismerősen rossz a kedvem? Karthágóban a méltatlankodó turisták kevesellték a belépőért a kődarabok mennyiségét, nekem meg Valéry mondata jutott eszembe — „hagyjuk a romokat meghalni” —, miért van most rossz kedvem, elvégre valahogy rendezni kell a múltakat, a különféléket is.

Persze, a kérdések miatt. A gyerek, aki Karthágóban is velem volt, ott is folyton-folyvást faggatott, itt is azonnal odarohan a beüvegezett táblához, és kíváncsian, türelmetlenül kérdez, kérdez. Pontosan ugyanúgy, mint Karthágóban, ettől van rosszkedvem.

Kislányom, ez egy másik történet.

felső kép | ytimg.com