„KÉT LÉPÉSSEL MAGAM MÖGÖTT”

Nekem A valóság vendégével kezdődött Rába. Az érettségi környékén egy antikváriumban találtam rá a kötet egyik példányára, belelapoztam és tudtam, lesz dolgunk egymással. Azóta könyvtárakból kikölcsönöztem minden korábbi könyvét, és siettem megvenni az újabbakat. De azért Rába Györgyhöz bennem leginkább annak a tenyérbe való kis kötetnek az élménye kötődik, fedelén Leonardo különös vázlatával. És amint emlékszem, a Hallomás című vers biztosan azok között volt, melyekhez gyakorta visszalapoztam.

Addig jószerivel Arany János kései költészetét és Kosztolányit olvasva tapasztaltam a tragikus olyan hatását, amely nem egy sors minél meglepőbb képzeteket társító képeivel és metafizikusan súlyosnak szánt kijelentésekkel igyekezett – szó mi szó, kicsit erőszakosan – bevésni magát az emlékezetembe, és nem is az irónia rejtett pátoszával tette ezt, hanem az öregedő ember nyugodt szemlélődésével. És közben évekre ad gondolkodnivalót: olyan társ, aki nem vár semmit, és sosem mutatkozik megbízhatatlannak.

A Hallomás első szakasza nekem valamiképpen erről is szól:

Két lépéssel magam mögött
megyek és tudom el nem eshetem
levélzörgésben öregszem
törvényéből való vagyok
s törvénye rólam íratott

E hatás előfeltétele természetesen etikai jellegű, hogy a vers és az olvasó is képes legyen még a világban individuumként létezni. (Az erőszak kerülése ebből a szempontból is fontosnak látszik.) Csak így találhatja meg saját kérdéseit az értelmező a második szakasz zárlatában, amely az útként elgondolt sorsot nem a látáshoz, hanem a halláshoz köti. De nem lehet tudni, hogy amit a sors hall, az valaha kimondatott-e.

Gyermekfejek nádbugái
jöttem-e vagy hoztak ide
egy hallomás sors köntösébe

És ez a sors a fausti szemléletet Faust lázadása és ördögi szövetsége nélkül felújítva abban a tudásban halad előre, hogy nincsen hatalma saját ideje és eseményei fölött. Mindebben nincs semmi „tragikus”. Megöregszünk, és közben jó lenne megérteni valamit életünkből, abból, ami történik. Mert:

Gyűjtögetik közben a sót
behinteni a földet
ahol egyszer megállok

kép | shutterstock.com