MAKDÍR A GYÁSZ

Szómagyarázat csak ez is,
Mint az volt mindegyik,
Neki, mindegy, hogy látta-e,
Jegyzet a mindig túl gyors,
Elhamarkodott beszédemhez,
A verseim —
A háztető a sátrakkal Tammúz
Delén, ahol a Könyvek szénné
Égtek, fönn a Nap fúrója sistereg,
Átfúrja lassan minden szervemet a
Gyász, a háztető az olvadt aszfalttal,
Le-föl járkál valaki, kaftánja szurok,
Szakálla hófehér, tudom, a gyász, ami
Vakít, ahogy a Nap, az Éj, hamu- és
Fémszínű, a gyász valami erjedés, egy
Kályha tetején, olykor fellobban,
Fölragyog, hasít, aztán csöndben,
Mélyen húzódik, mint az égett bőr,
Szottyad, ráncosodik, rohad, az idő
Nélküle makdír.

kép | Ország Lili: Vízió