CSAK A SZÉL VAGY ENNÉL TÖBB? 

Fliegauf Benedek Csak a szél című filmje külföldön komoly elismerést kapott, itthon politikai felhangokat és alig 7000 fizetős nézőt vonzott. Már ez a tény is elég volna, hogy a filmet szociológiai vizsgálódás témájának válasszuk, de gondolatkísérletem során inkább arra keresem a választ, képes-e egy film szociológiai megállapításokat művészi eszközökkel árnyalni és bővíteni, illetve milyen módon járulhat hozzá a szociológia egy film elkészítéséhez és hatásához. Kiegészíti vagy éppen kioltja egymást a filmművészet és a szociológia?

Ha a film eseményeit, felépítését, jeleneteit, szereplőit és a köztük lévő viszonyokat olyan empirikus megállapításoknak tekintem, amelyek a művészet eszközeivel, a művész valóságról alkotott reprezentációja alapján születtek, mindezek egybevethetők az új tekintélyelvűségről szóló empirikus kutatás eredményeivel^[1]. Vajon a műalkotás alátámasztja vagy cáfolja a kutatás megállapításait – vagy éppen fordítva: képes-e egy szociológiai kutatás a filmalkotás számára megfelelő hátteret teremteni?

támadássorozat

Fliegauf Benedek filmjének történeti alapja a romák elleni 2007 és 2009 között kilenc településen végrehajtott, 6 emberéletet követelő támadássorozat. A film elkészítését mintegy másfél éves kutatómunka előzte meg, amelyben fontos szerepet kaptak a forgatókönyvíró és rendező alföldi roma családok körében, terepmunkája során nyert tapasztalatai. A gyilkosságok adják a film keretét, a feldolgozás módja a roma család egy napjának bemutatása. A valóságot a művészet eszközeivel értelmezi. Más szóval: a megtörtént események „inspirálták” a film elkészítését, de ahogy a film rendezője is vallotta, „alkotását nem politikai kiáltványnak készítette, nem is szeretne a politikai eseményekbe avatkozni. Ehelyett csak a jelenségre akarta felhívni a figyelmet.”^[2] A film elsődleges célja tehát művészi: az elmondhatatlan bemutatása. Bár a rendező számos dokumentumfilmes eszközt használ, valójában fikciós filmet készített.

A filmet 2011 végén mutatták be és széles körű, elsősorban nemzetközi visszhangot váltott ki. Mindebben nem kis szerepet játszott, hogy a 2012 februári berlini filmfesztiválon a film elkészítését 5 millió forinttal támogató KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága kötelességének érezte, hogy a bemutatóra érkező nézők székére helyezett, német nyelvű tájékoztatóval tisztázza: a rendőrség a film alapjául szolgáló romagyilkosságok gyanúsítottjait elfogta, bírósági tárgyalásuk folyamatban van. Különös ellentmondás, ahogy a film Oscar-díjra jelölését itthon fogadták: túlpolitizált környezetben lehetetlen nem politikus filmet készíteni. Hiába kísérte a filmet pozitív kritika, az Oscar-jelölés elsődleges okának sokan mégis a politikai szándékot és üzenetet érzik. A film magyarországi fogadtatását áthatja az előítéletesség, a kirekesztés, a félelem az előítéletesség gyanújától, a kompenzálás és mindezek különböző reprezentációi.

A továbbiakban mégsem térek ki a történet hátteréül szolgáló gyilkosságok politikai összefüggéseire, a rendőrségi, nyomozati és bírósági munkára, a film érzelmileg fűtött, de nézettségi számát tekintve csekély visszhangjára.

A film a dokumentarista és a fikciós film eszközeit egyaránt alkalmazza, bár nem világos, hogy a technikai eszközök korlátozott használata a rendezői koncepció része vagy inkább a szűkös pénzügyi lehetőségek következménye. A technikai megoldás jellege, így a kézikamerás felvételek nagy száma vagy a bevilágítás visszafogottsága hitelessé és életközelivé teszi a filmet. A filmnyelvi elemek közül hármat érdemes kiemelni: a történetmesélés módját, a feszültségkeltés eszközeit és a társadalmi kirekesztettség érzékeltetését.

(Történetmesélés) A rendező a történetet egy napba sűrítve mondja el. A film áramlása, a hosszú snitteken alapuló, egymásba kapcsolódó jelenetek sajátos, egy helyszínen játszódó „roadmovie-t” mutatnak. A hősök, a klasszikus roadmovie-któl eltérően, nem fizikai értelemben akarnak eljutni egyik helyről a másikra, céljuk inkább az adott nap túlélése. A roma család három tagjának egyéni túlélési stratégiája jelentősen eltér: az anya (Rigó) két különböző munka vállalásával, a lány (Anna) a tanulással, míg a fiú (Rió) az erdőben csavargás egyéni útját választja. Mellékszereplőként jelenik meg a család további két tagja: a skype-on bejelentkező, Kanadában menekültstátuszra váró és ott (túl)élő apa, valamint az állandó gondozásra szoruló nagyapa.

(Feszültségkeltés) Az állandó bizonytalanság fokozásának számos eszközével találkozunk. A filmet domináló közeli, kézi kamerás felvételek azt sugallják, nézőként mi magunk is részesei vagyunk a jelenetnek, a hosszú és általában valódi lezárás nélkül végződő, egymáshoz kapcsolódó snittek az események sodrását, megállíthatatlanságát tükrözik. Különös szerep jut a hangnak, illetve a hang hiányának, amit az is kiemel, hogy – bár csak a film végére derül ki – a filmcím is egy vélt vagy ténylegesen hallott hangra utal. A cím a film végére jelképpé válik: a valós helyzet elfogadásának visszautasítását reprezentálja. A nehezen értelmezhető zörejek, hangok, effektek és a dallamtalan zene mellett a film során csak egyszer csendül fel harmonikus zene: a film elején látható temetési jelenet cigány siratóéneke. A hang effektek töredezettsége különös kölcsönhatásba kerül a ritka, a dialógus kritériumainak csak szórványosan megfelelő párbeszédekkel.

(Társadalmi kirekesztettség) A rendező és az operatőr számos eszközzel ábrázolja a főhősök és a társadalom viszonyát. Az egészen közeli, csak az arcot és felsőtestet mutató, a környezetet alig jelző beállítások, a töredékes, néhány szavas párbeszédek, a társadalmi csoportok egymás melletti, de nem együttélésének bemutatása mind azt érzékelteti, hogy ezek az emberek nem képezik a többségi társadalom részét, csak a szükséges mértékben és meglehetősen bizonytalan szálakkal kapcsolódnak hozzá.

leginkább munkatársként

A rasszizmusra utaló részletek megértéséhez érdemes végigvennünk a társadalmi lét és érintkezés legfontosabb tereit. A terek az idézett kutatásban is megjelenő bontást követik: munkahely, iskola, majd közlekedés és a falu/lakóhely. A kutatás három szempont szerint vizsgálja a cigányok elfogadottságát: munkatársként, szomszédként és partnerként. Az eredmények szerint a megkérdezettek leginkább munkatársként fogadják el a cigányokat: a teljes népesség 69%-a fogadna el roma munkatársat, ami meghaladja a szomszédként (61%) és különösen a partnerként (24%) történő elfogadást. A film jeleneteinek és történetének lényeges keretét adja az iskola, amely az anya számára a munkahelyet, a lánynak a tanulás intézményét (átvitt értelemben szintén a munkahelyet) jelképezi.

(Örülj, hogy van munkád) Az anya a család egyetlen dolgozó tagja, így csak őt látjuk valódi munkahelyi környezetben, két különböző helyszínen: közmunka jellegű szemétszedést végez az autópálya tisztaságát fenntartó cégnél, illetve az iskolában takarít. A szemétszedés néhány jelenete és rövid dialógusai egyenrangúságot tükröznek. Mintha az új tekintélyelvűséget vizsgáló kutatás szociális dominanciára vonatkozó részének illusztrációja lenne, és a „Mindenkinek egyenlő esélyt kell adni az életben” szempont érvényességét támasztaná alá – a kutatás eredményei szerint ugyanis ezzel az állítással értettek egyet a legtöbben. Az itt dolgozók között semmilyen megkülönböztetés nem érzékelhető: mindegyikőjük a közösség, a hasonló sors részese. A munkalehetőségen túl különösen feltűnő a film egyetlen pontja, ahol pozícióban lévő ember segítséget nyújt az anyának és családjának. A munkát irányító művezető magához hívja az anyát („Rigókám, gyere csak ide egy kicsit”), és egy csomag használt ruhát ad át neki. Az aktus egyenjogúságot és elfogadást tükröz. Mégis, a szemétszedési munka és dialógusai egy másfajta ember és ember közötti különbségtételről is tanúskodnak, ami az itt dolgozók és a társadalom többi része között nyilvánul meg. A jelenet természetes módon mutatja be a szegénységet, alávetettséget és kiszolgáltatottságot, amit az elhaladó autókból kihajított szemét összegyűjtése ábrázol. A jelenet tehát nem etnikai ellentétről, hanem gazdagok és szegények, a társadalomban erőforrásokkal rendelkezők, illetve az abból kirekesztettek megkülönböztetéséről, a szociológiai kutatás szóhasználatával az osztály alapú szociális dominanciáról szól. Ez a jelenet egyben a rendszerigazolás elméletét is illusztrálja: a hátrányos helyzetű csoportokról kialakított, többnyire negatív tartalmú sztereotípiák tartják fenn a rendszert. Az autópálya mentén szemetet szedő csoport tagjai elfogadják ezeket a sztereotípiákat, és bár ez nyilvánvalóan ellentétes saját valós érdekeikkel, hozzájárulnak fennmaradásukhoz.

dögszag

Az anya másik munkahelye, az iskola ad keretet a „hétköznapi rasszizmus” leglátványosabb megnyilvánulásának. Az iskola pedellusa és az anya között rendre felbukkanó szóváltások közül a legélesebb akkor hangzik el, amikor a pedellus benyit a munka végeztével a ventilátornál haját szárító anyához és fintorogva kérdi: „Te, mi ez a dögszag? Nem érzed?” Majd a ventilátort egyenesen az anya felé fordítja és mosolyogva csak annyit mond: „Na, most már biztosan nincs büdös”. Ez a jelenet különösen annak fényében válik fontossá, hogy nem sokkal korábban a pedellus szóvá tette: Rigó egy órát késett. Hiába tiltakozik, hogy a busz miatt nem ért be időben. (Pedellus: „Egy órát késtél.” Anya: „Bocsi, nem jött a busz.” Pedellus: „Ugye, tudod, hogy mindenki pótolható.” Anya: „Tudom, csak te nem.”) Az igazát a munkájával bizonyító anya ezután konfliktusba keveredik a másik, a pedellussal közeli viszonyban álló, nem roma takarítónővel. A pedellus rasszizmusa egy létező sztereotípiára épít, azt hangosítja fel, de valós célja, hogy megvédje önmagát, helyét és fontosságát a társadalomban, és ezzel igazolja státuszát.

(Iskola – az életre nevelünk) A pedellus hatalmi öntudatával ötvözött előítéletessége példázza legerősebben a tanulás közegét. Az iskolába elsőként érkező Annát bizonytalanságban és félelemben tartja. Elhangzanak bátorítónak tűnő, mégis bizonytalanságot ébresztő megjegyzések („Mikor jöttél be, nem is hallottalak?” „Igazítsd meg a ruhád”, majd a titokban töltött mobiltelefonra utalva: „Nyugodtan töltheted tovább”), másrészt itt is felbukkannak a konszenzuális jellegű, a társadalom jelentős részének egyetértésével találkozó sztereotípiák: (Pedellus: „Tudod, hogy kedden elloptak egy monitort?” Lány: „Nem”. Pedellus: „Valaki besétált napközben és ellopott nyolc egérpadot meg egy monitort.” A lány erre nem válaszol.) Az utalásnak különös hangsúlyt ad a szoros összefüggés, amelyet a kutatás az előítéletesség, a kirekesztés és a „bűnözés” között állapít meg. A pedellus előítéletességének egyik kulcseleme, hogy bizonyos a cigányok bűnözési hajlamában. Ha elfogadjuk, hogy az ő esetében is megnyilvánuló sztereotipizálás, a cigányság vélt lelki-szellemi konstrukciójára vonatkozik, a fenti párbeszéd alátámasztja a kutatásban szereplő, a sztereotípiákra vonatkozó állítások közül a legtöbbek által támogatott vélekedést: „sok cigány nem tanulja meg családjában a tulajdon tiszteletét”. A pedellus megjegyzései is visszatükrözik a kutatás egyik fontos megállapítását: nem mutatható ki egyértelműen konzisztens cigány-ellenes gondolati rendszer. A pedellus megnyilvánulásaiban keverednek a hatalmi pozícióból fakadó, a tekintélyelvűséget, illetve az előítéletességet tükröző megjegyzések és gesztusok az iskoláért felelősséget vállaló, és ennek fontosságát éreztető ember megnyilvánulásaival. A rövid párbeszéd kitűnő és pontos, a kutatás által is alátámasztott, ugyanakkor művészi reprezentációját nyújtja a pedellus személyiségének, aki saját, személyes identitását is védelmezi az esetleges külső, elbizonytalanító hatásokkal szemben.

Az egyéni túlélési stratégia fontos részét alkotja a legkisebb kockázat elve alapján a társadalmi kapcsolatok hálójának minimalizálása. A többségi társadalom fogalma kapcsán meg kell jegyezni, hogy a film helyszínéül szolgáló mikrokörnyezetben megkérdőjeleződik a „többség” és a „kisebbség” jelentése, hiszen a filmben gyakran kizárólag roma közösséget látunk. A többségi társadalom fogalmát itt tehát a domináns helyzetben lévő etnikai, kulturális csoport társadalma határozza meg, függetlenül attól, hogy az adott környezetben kik alkotnak valós számbeli többséget. A kiszorulást érzékelteti az iskolai jelenet, amikor a tornaterem öltözőjében két fiú megerőszakol egy lányt, és ennek Anna akaratlanul szemtanúja lesz. Bár a fiúk is észreveszik, nem tesznek semmit, Anna pedig szó nélkül kimegy az öltözőből. Nyilvánvaló: a két fiú tudja, hogy Anna nem szól majd senkinek. Bár fizikai értelemben ugyanabban a légtérben volt, áthatolhatatlan fal választotta el a többiektől – és ezen sem az esetleges női szolidaritás, sem az iskolai fegyelem nem tud változtatni. Anna nem tekinti magát a közösség részének, ráadásul tisztában van vele, hogy bármiféle közbelépésével vagy cselekedetével saját magára hozná a legnagyobb bajt. A jelenet érzékelteti, ahogy a többségi társadalom kijelöli a cigányok helyét, és a cigányság azt el is fogadja.

egyenrangúnak tekintik

Ugyanakkor az iskola a helyszíne az egyetlen eseménynek, ahol Anna elfogadását, befogadását tapasztaljuk. Három gótikus^[3] lány az iskolaudvaron megszólítja Annát, egyikük tetoválásmintát mutat neki. Arra kéri Annát, rajzolja meg neki, és meg is egyeznek a hétvégében. Bár a párbeszéd tőmondatokban zajlik, a gesztusokból érződik, hogy egyenrangúnak tekintik Annát, és elismerik tudását, amivel ők nem rendelkeznek. A tetoválás aktusa közös nevezőre hozza a többségi társadalomból kirekesztett, de beilleszkedni vágyó roma lányt és a társadalomból tudatosan kivonuló, a megkülönböztetést vállaló gótikus lányokat. A lányok egyéniségüket hangsúlyoznák, a különbözőségüket, sőt, egyediségüket akarják megjeleníteni. A teljes bizalom jeleként átengedik testüket, lehetővé téve, hogy Anna „átalakítsa”.

(Egymás mellett élés) A szociológiai kutatás eredménye szerint a népesség többsége, 61%-a fogadna el szomszédként cigányt. A filmben az elszigetelten álló házak a társadalom széttöredezettségét képezik le, ugyanakkor az ott élők között van átjárás, létezik kapcsolat. Ez különösen akkor érdekes, ha a kapcsolatok átívelik a magyar–cigány elkülönülést. Négy olyan jelenet van a filmben, ahol (bár a származást nem lehet egyértelműen megállapítani), szabad idejükben hasonló tevékenységet közösen végeznek a szereplők. Az egyik jelenet során Rio iskola helyett egy csoport különböző korú fiúval számítógépes játékot játszik. Egy másik jelenetben Anna gyógyszert visz a szomszéd családnak, majd azok kislányával a tóhoz megy játszani, megfürdeti a gyereket. A harmadik jelenet a kocsma előtt játszódik, amikor az anya hazafelé menet elhalad a kocsma előtt, az uzsorás beszól neki, szóváltás kezdődik, amibe többen is bekapcsolódnak. A negyedik jelenetben a polgárőr szolgálatot végzők megállítják Annát, hogy látott-e valami gyanúsat a környéken. A jelenetek közös vonása, hogy ahol közös érdek, érdeklődés vagy egyszerűen a szegénységre visszavezethető lét- és csoportazonosság figyelhető meg, megszűnik és jelentéktelenné válik a rasszista alapú megkülönböztetés. A közös célok ezekben az esetekben felülírják a bőrszínből, az eltérő kulturális gyökerekből fakadó konfliktusokat: a szereplők ugyanazon közösséghez tartozónak érzik magukat.

Lakóhelyi környezetben, a cigány család házában játszódik a jelenet, amikor a családnak kölcsönt adó uzsorás eljön, hogy az anyát emlékeztesse tartozására. Amikor Rigó rákérdez, hogy mit tud Lakatosék meggyilkolásáról, az uzsorás válasza: „Azt hiszik, mi voltunk”. Anya: „És ti voltatok?” Uzsorás: „Mi üzletemberek vagyunk.” Az uzsorás egyszerre erősíti meg a csoporthoz tartozást és különbözteti meg magát a csoporton belül. Elfogadja a feltételezés megalapozottságát, de visszautasítja az abban rejlő ellentmondást.

Egyetlen jelenetben van explicit módon, részletesen kifejtve a rasszizmus, amelyben hosszabb párbeszéd zajlik két szereplő, mégpedig két rendőr között az egyik gyilkosság helyszínén, miközben Rió megbújik, és mindent hall.

Rendőr Géza: Hát ez nagyon durva.

Rendőr Laci: A csaj volt meg a két gyerek.

G: Szép.

L: Hallottad a disznót, itt rohangált fel alá, állítólag még mindig itt van, a cigányok meg rettegnek tőle.

G: Nagyon beteg.

L: Milyen már, négy családot megcsinálni?

G: Ötöt. És most sem használtak mobilt, nem mentek fel az autópályára. Csak a lényeget baszták el, de azt nagyon. Ezek itt nem élősködők voltak, volt fürdőszobájuk. Ezzel csak összezavarják az üzenetet. Ha dolgozó embert ölsz meg, nem mész vele semmire. Így úgy tűnik, mintha rasszista lenne. Én pontosan tudom, melyik családot kellett volna megcsinálni. Érted most már, miről beszélek? Ha nem ismered őket, én meg tudtam volna mutatni azt a házat. Ezek valamit meg akartak fogalmazni, csak most elbuktak, és így senki nem tudja.

L: Szerencsére te itt vagy nekik. Majd Te megmondod legközelebb, melyik helyi cigány gyereket kell fejbe lőni.

G: Egyébként a cigány gyerekeknek van egy szomorú tulajdonságuk: felnőnek. Itt megmondom én, mi van. Pesten meg megmondod Te.

L: Kurva meleg van.

G: Nyár van, milyen idő legyen?

Mindkét rendőr pontosan érti és osztja a dialógus keretezését, amikor a gyilkosság lehetséges indítékairól és megvalósításáról beszélnek. A lényeges különbség az azonosulásban van, hogy a két rendőr milyen mintát követ. Egyikük a bűnözők gondolkodását igyekszik megérteni és imitálni, ennek megfelelően számára nem a „mit”, hanem a „hogyan” a legfontosabb kérdés és egyben kritikája alapja, ezzel az előítéletesség és a radikális megoldások pártjára helyezkedik. A másik rendőr az áldozatokkal azonosul, távolságtartással szemléli és értelmezi az eseményeket. Számára a tett elkövetése nem vállalható, de véleményét nem ütközteti hosszabban a másik rendőrrel. Mindkettőjük esetében igaz, hogy az azonosulás kognitív természetű, értelmi elfogadáson és tudatos követésen alapul.

Dramaturgiai szempontból ez a jelenet egyértelműen elkülönül a film többi részétől. Direkt reflexió hangzik el a film alapjául szolgáló gyilkosságokra, és csak itt szerepel hosszabb párbeszéd. Fliegauf Benedek a nézőkkel folytatott egyik találkozó^[4] során a jelenetet értelmezve azt mondta: „a Föld lakóinak készítettem a filmet, ez az én művészi reflexióm erre a történetre”. A rendőrök közötti dialógus szükségletét az előítéletesség és rasszizmus bemutatására szánta, hogy tudatosítsa: „a rasszisták éppen olyan emberek, mint bármelyikünk”.

(Közlekedj okosan) Az apró rezdülésekkel bemutatható cigányellenesség jól érzékelhető az alig 30 másodperces jelenetben, amikor Anna iskolába indul, és kora reggel a megállóban várja a busz érkezését. Befut a Volánbusz, majd anélkül, hogy fékezne, továbbmegy és vagy száz méterrel távolabb áll meg. A lány egy pillanatra nem érti a helyzetet, és elindul a busz után. Mikor a sofőr azt látja a tükörből, hogy a lány nem fut, csak sétál, rádudál, hogy siessen. A lenézés, a megalázás, a megkülönböztetés, az előítéletesség, a tekintélyelvűség számos eleme ötvöződik ebben a sketch-szerű képsorban.

Az előítéletesség különböző formákban tehát az élet minden területén tapasztalható. Formája, mélysége és intenzitása azonban változó, gyakran ugyanazok a szereplők egy másik helyzetben másképpen viszonyulnak egymáshoz.

(Hétköznapi rasszizmus) A pedellus és a buszvezető közös vonása, hogy hatalmi pozícióban érzik magukat, a film főszereplőivel azt érzékeltetik: személyes döntésükön áll, hogy az illető dolgozhat, tanulhat, utazhat, de ez az alapvetően bizonytalan helyzet bármikor megváltozhat. Ezek a szereplők az új tekintélyelvűségről folytatott kutatás által inkonzisztenseknek nevezett csoporthoz állnak a legközelebb. Hatalmi pozíciójukat és előítéletességüket az adott helyzetben érvényesítik, ahogy Max Weber írja: „a hatalom teszi lehetővé, hogy az egyik ember akár a másik akarata ellenére is érvényesíteni tudja a sajátját”. Ugyanezeknek a szereplőknek az előítéletessége a film más helyzeteiben nem feltétlenül tükröződik.

(Nyílt rasszizmus) Félreérthetetlen rasszizmusra a filmben kizárólag a két rendőr párbeszéde ad példát. Rendőr Géza a saját pozíciójának, hozzáértésének, helyismeretének hangsúlyozásával mondja el társának, miért követtek el hibát a gyilkosok, mit kellett volna másképp tenniük. Monológjában egyértelműen a kutatás által kirekesztőknek nevezett csoport ismérvei figyelhetők meg. Kirekesztés helyett „kirekesztődésre” utal a diáklány megerőszakolásának jelenete.

(Együttélés, egymás mellett élés) A művezető, a gótikus lányok, Rió játszótársainak jelenetei a munka vagy a szórakozás köré szervezve érzékeltetik az együttélés és az egymás mellett élés lehetőségét. A főhősök cigány származásának jelentősége eltűnik, nem magyarok és cigányok, hanem emberek közötti viszonyokra, kapcsolatokra helyeződik a hangsúly. A gazdasági alapú dominancia felülírja a származási különbségeket. A jelenetek szereplői a kutatás befogadóknak nevezett csoportjához tartoznak.

(Nem rasszista alapú konfliktushelyzetek) Az anya vitája az uzsorással, a kocsma előtt álldogáló férfiak veszekedése, a két iskolai takarítónő vitája – ezek a helyzetek a mindennapi élet velejárói, nincs közvetlen összefüggés kialakulásuk és az előítéletesség között. Ezeket a szereplőket a kívül maradók, illetve a tanácstalanok csoportjába lehet sorolni.

újratermelés

Feltűnő, hogy a filmben egyetlen klasszikus értelmiségi foglalkozású személy tűnik fel, egy biológiatanár. Tudjuk, a kulturális mintázat továbbörökítésében komoly szerepet játszhat az értelmiség. Néhány rövid bevágás jelzi, hogy a tanár óráján pusztán mechanikus tudásátadás, nem gondolkodó emberek nevelése zajlik. Mindez a fennálló, egyenlőtlen rendszer újratermelését szolgálja. A képzettséget igénylő többi foglalkozás képviselői – sofőr, rendőr, pedellus – valamilyen formában mind a hatalmat és a hatalmi pozíciót testesítik meg, s szintén a fennálló és uralkodó dominanciát érvényesítik és erősítik.

A film tehát a kutatással egybehangzóan érzékelteti, hogy egy kis településen, ahol minimális a formalizált kapcsolatok szerepe, a megkülönböztetésnek nagyon sok árnyalata létezik: a közösen végzett tevékenységen és egymás mellett élésen alapuló megkülönböztetés-mentességtől a rejtett előítéletességen át a nyílt rasszizmusig. Az itt élők viselkedése gyakran helyzetfüggő és nem feltétlenül konzisztens, nagy részüknél az előítéletesség és adott helyzetben a másik elfogadása egyszerre van jelen. A megkülönböztetés igazi elemének az életmód, a szegénység tűnik, nem az adott személy többségi vagy kisebbségi közösséghez tartozása. A szegénység, a gazdasági kiszolgáltatottság, az erőforrásoktól elzártság és ennek megfelelően a túlélés kényszere felülírja az etnikai különbözőségeket. Mindez alátámasztja az állítást, hogy a cigánykérdés elsősorban szegénységkérdés.

Az iskolázatlanok számára elérhető munkalehetőségek beszűkülése, sőt, eltűnése és a segélyek csökkenése miatt a megélhetés a napi túlélés kérdésévé vált. A gazdasági kényszerhelyzet az előítéletesség és az etnikai konfliktusok felerősödéséhez vezetett. A társadalom jelentős részének rejtett vagy nyílt előítéletessége és a politika elfordulása előkészítette a terepet az erőszakos megoldások számára. A film mondanivalója éppen attól válik különösen súlyossá, hogy míg a gyilkossággal nyilvánvalóan a társadalom elhanyagolható töredéke értett egyet, a hétköznapi rasszizmus számos eleme mindannyiunk közvetlen környezetében jelen van.

Úgy tűnik, a művészet és a tudomány is arra a következtetésre jut, hogy kizárólag a szegénység csökkenése eredményezheti az etnikai feszültségek csökkenését. A szegénység csökkenéséhez a színvonalas tanulási lehetőség biztosítása, a munkalehetőségek megteremtése, az egyéni és közösségi önszerveződés támogatása, az önbecsülés és felelősség erősítése vezet. Mindez pedig nem egy kisebbség, hanem Magyarország egészének érdeke.

1. Csepeli, Murányi, Prazsák: Új tekintélyelvűség a mai Magyarországon. Apeiron Kiadó. Budapest, 2011 ↑

2. mno.hu. 2012. február 18., 20:19, http://mno.hu/grund/nyert-a-ciqanygyilkossagokat-feldolgozo-film-1052998 ↑

3. Zenei és divat irányzat. ↑

4. OSA Archívum, jótékonysági vetítés, 2012. május 10., György Péter beszélgetése Fliegauf Benedekkel ↑

kép | Claude Tousignant művei, wikiart.org